Mivel ösztönözhetném a férjem, hogy a baba mellett is próbálja ellátni valahogy a háztartást?

A kislányunk 9 hónapos, egy hónappal ezelőtt váltottunk, és a férjem van otthon a picivel. Azóta káosz az életünk jóformán. Amíg én voltam otthon, kaptam a megjegyzéseket, hogy nekem mennyire könnyű, egész nap azt csinálok, amit akarok, mi az hogy nincs időm kétfogásos meleg vacsorára, vagy éppen elmenni elintézni neki az ügyeit, stb. Úgy volt beállítva, hogy én porfogónak vagyok itthon. Pedig napi 2x főztem melegételt (és nem egy 15 perces főzeléket, vagy bármi mirelitet), hetente 2-3 alkalommal sütöttem sajttortákat, cupcake-et, süteményeket. Takarítottam reggel-este, és igyekeztem rendet tartani.

Nem főz, oké. Én megoldom az étkezéseket a belvárosban, ő rendelni szokott. Ez még nem is baj, bár tény, hogy jó lenne, ha mikor hazaesek 5-6-kor, nem csak joghurt és müzliszelet lenne otthon... Viszont semmit nem csinál a házban. Ha megkérem, hogy este, amíg fürdetem a picit, pakoljon össze legalább a nappaliban-étkezőben, ki van akadva, hogy mégis minek, holnap reggel úgyis ugyanilyen kupi lesz. Vagy ha mondom, hogy a szárítógépből vegye már ki a ruhákat, és tegye a helyükre, ki van akadva, hogy én miért nem tudom megcsinálni, megvárnak azok... Azon kívül hogy ül a gyerek mellett, és figyeli ahogy játszik, semmit nem csinál. Mert hogy őt lefárasztja a gyerek egész nap, és ez amúgy sem az ő feladata. Mondom akkor kié?! Kikészít, igazából olyan, mintha munka után lenne egy másik műszakom is, takarítónőként.