Más is érzett úgy, hogy rájött, nem való neki az Anya szerep?

Mérhetetlenül szomorú és egyben dühös is vagyok magamra, amiért ezt érzem most. Egy éves múlt 3 hete a gyermekem, és sokszor az jár a fejemben bárcsak már 3 lenne és dolgozhatnék. Utálom a bezártságot vele, hogy egész nap jön utánam, hogy nyügös, hogy fogzik, hogy cicin van folyton. Úgy az egészből elegem van. Sajnos sokszor rá is szólok dolgok miatt, mert olyan szinten hisztis már most, hogy földhöz vág dolgokat, illetve üt/harap engem ha nem tetszik neki valami. Volt, hogy csúnyát is mondtam neki. Megfogadtam, hogy jobb szülő leszek, mint amilyen szülőket én kaptam, erre semmivel sem vagok különb eddig. Alig kaptam szeretetet gyerekként, és így nemtudom én se hogy milyen adni. Persze puszilgatom ölelgetem mikor elvagyunk és jókedve van, de többször érzem azt mégis, hogy nem nekem való ez az "Anyaszerep". Sokat sírok ezmiatt, vagy mikor nemtudok mit kezdeni vele és nincs semmi segítségem. Akartam testvért is neki, de már félek tőle. Nem való ez az egész nekem, úgy érzem. Hogy lehetnék mégis jobb ember/anya?? Más is érzett így?