Más is érzett úgy, hogy rájött, nem való neki az Anya szerep?

Esetleg bölcsi?

Az én lányom is hasonló korú. Nálunk is voltak nagyon nehéz időszakok, úgyhogy tudom min mész keresztül.

Nekem az segített, hogy elengedtem magam. Elengedtem a megfelelési kényszert, már nem görcsölök azon, ha épp nekünk felnőtteknek nincs ebéd vagy szalad a ház. Ha a gyerekemnek rossz kedve van, vagy bújós, figyelemre vágyik, akkor vele foglalkozom és kész.

Apuka nem tud egy kicsit besegíteni, amíg te elmész a barátnőiddel kávézni vagy csak simán egyedül sétálni?

Fel a fejjel, ez csak átmeneti! Vannak amikor rosszabb passzban vannak és vannak amikor jobban ez sajnos ilyen! De túl lesztek ezen is!

Buta kérdés, de nem lehet, hogy várandós vagy?

Vagy nem lehet, hogy valami hormonális változásod van?

Sajnos a hormonok szemét dolgok... Vagy esetleg a szoptatás okozhat kicsit depresszív tüneteket az arra érzékenyeknek, ugyanis az emelkedett progeszteron tud ilyet!:(

Lehet meg leszek kopkodve, de lassan lehet elkezdhetned leszoktatni a cicirol, én 13hos korában kezdtem egyegy szopit elcsalni...Kistesot szerettünk volna, de szoptatás alatt semmi ciklusom nem volt! Úgy voltam, ha szorong és potcselekvesei lesznek, akkor nem erőltetem a leszokast, de hál istennek jól vette, és 2het után már megelégedett a reggeli tejitallal!

Magán véleményem, hogy amikor már tudatos a szopi, nagyon nehéz leszoktatni, mint amikor még csak osztonos! Persze igaz, előbb utóbb leszoknak...

2-es válaszoló, én is vittem magammal mindenhova kis korától de úgy 11 hónapos kora óta folyton csak hisztizik mindenhol. Ha csak sétálunk pl a boltba az 1 órát is elhúzódik mert útközben dacolni ketd ha nem engedem hogy tócsába üljön. Ha elmegyünk egy kávézóba ahol játékok is vannak akkor sem ül le játszani még 5 percre sem, folyton szaladni kell utána. Nagyon aktív folyton menne és én meg is értem de nehéz. Ha éppen szégyenlős lesz valakitől utána végig cipelhetem. De bárhol képes hisztibe kezdeni. Így már én is meguntam hogy akár a boltba is elmenjünk.

Kérdező, én is sokszor érzem így tehát teljesen megértelek. Próbálj meg néha egyedül kimozdulni. Nekem nagyon nagy feltöltődés hogy 3 havonta egy estét összeülök kicsit iszogatni (néhány pohár bor, nem iszom egyébként) és beszélgetni a barátnőmmel. Az is sokat segít hogy találtam egy barátnőt a közelben akinek szintén van gyereke és heti 1-2 alkalommal elmegyünk egymáshoz vagy együtt a játszótérre ha az idő engedi.

2. De nem tud az ember kimozdulni, mert minden perc kell a házimunkára. Nem lehet, hogy pl máshol vagy útközben elaludjon, mert akkor aznap semmk nem lesz meg.

Plusz nàlunk teljesen megborul a napirend csúszástól, és innen a legközelebbi bevásárlóközpont és a kisváros központja is 30 perc. A belváros 45 perc, a Margit-sziget már másfél óra út és 3 átszállás.

Baráraim Dàniában, Svàjcban, Nèmetországban vannak vagy itthon dolgoznak látástól vakulásig.

Mi is járunk napi 2x sétálni, mondókás foglalkozásra, parkerdőben, de ezeken vagy egyedül vagyok vagy ugyanúgy kisgyerekes anyàk vannak. Attól nem leszem nem bezárt, hogy egy másik anya ugyanolyan problémáit kell hallgatni. A saját hozzátàplálásunkat, szúléstörtènetemet, betegsègeinket, nevelési elveimet, cssládi konfliktusaimat is unom, nemhogy egy idegen gyerekét és szüleiét.

#2.

Én is vittem magammal mindenhova a lányom, (pl 4 hónaposan végigaludt egy 1,5 órád templomi orgona koncertet) de 10 hónapos korától nem marad meg a babakocsiban. Sétálni még nem bír túl sokat. Pár száz méter is órákba telik, mert mindent meg kell nézni/fogni. Beülni egy kávézóba vagy étteremben lehetetlenség, mert nem marad meg 3 percet sem a fenekén. Nagyon rosszul eszik, ha nincs körülötte nyugalom nem is hajlandó enni így az egész vagy fél napos programok megint csak kilőve.