Van, aki családi nyomás hatására vállalta mégis a babát? Kinek hogy alakult utána a kapcsolata/házassága? A babát teljes szívetekből szeretitek?
A barátommal 3 éve vagyunk együtt, már együtt is élünk. 22 éves vagyok, van már diplomám, de most elkezdtem egy másik szakot, ami sokkal nehezebb, nem az a tipikus "elvégzem gyerek mellett" hely. Tudom, hogy akarok majd gyereket, de nem most. Egy jó 6-8 év múlva. Nem férne bele most az életembe, és sosem tudnám magamnak azt megbocsájtani, ha egy "hiba" miatt csúszna minden félre... A párom idősebb picivel (33), neki már van rendes munkája, egzisztenciája, nem is él annyira pörgős életet, mint én.
Én szeretek utazni, elmenni hetente/kéthetente bulizni még most is a barátnőimmel, vagy csinálni egy csajos hétvégét valahol, stb. Az együttélést sem úgy kell elképzelni, hogy minden napot együtt töltünk, mert hétvégente én még gyakran hazamegyek a szüleimhez, a családommal vagyok, szóval inkább heti 4-5 napot vagyunk együtt csak a barátommal. Ő is tudta, hogy nem szeretnék még babát, mikor erről beszéltünk pár hónapja, teljesen reálisnak tartotta az érveimet, és ő is mondta, hogy egyelőre neki sem hiányzik, mert látja ő is a környezetünkben, hogy mennyi lemondással jár. Viszont megtudtuk múlt héten, hogy terhes lettem, én már az első tesztnél tudtam, hogy nem akarom ezt. Leültünk, megbeszéltük. Próbált rábeszélni, de tényleg azt éreztem, hogy nagyon nem... Akkor mondtam, hogyha őt ez ennyire megviseli, jobb, ha külön megyünk, mert ezek szerint ő csak akarna gyereket már most. De hogy nem nem, nem bírná ki, ha engem is elveszítene, és túljutunk ezen majd, nagyon szeret. Erre rá 2 napra megjelent nálunk az anyja (csak én voltam itthon), és hogy hallja, micsoda örömhír ért minket, de nagyon szomorú azért, hogy én nem örülök, pedig ez egy nő életében a legnagyobb csoda. Jött egy jó órás beszélgetés, ami abból állt, hogy ő győzködött, hogy igenis szüljek, és ez mennyire csoda, de mikor látta, hogy esélytelen, akkor jött a zsarolás, hogy ezt nem tehetem meg vele, úgy kér engem, mint nő a nőt, stb. Meg hogyha úgy érzem a szülés után is, hogy nem, akkor mehetek, és ők segítenek a páromnak felnevelni a gyereket, ígéri nem kérnek gyerektartást, meg semmit, élhetek tovább ugyanúgy. Na köszi... Utána jött azzal, hogy ő gyertyát gyújtott a halottakért, és az unokájáért is, hétvégén felhívta a páromat, hogy szorít a szíve mióta velem beszélt, és ő belehal ebbe úgy érzi. Látom a páromon is azt, hogy nem azért áll mellettem, mert egyetért velem, meg tudom azt is, hogy ő küldte ide az "anyóst" akkor, amikor egyedül voltam itthon... Amikor leültünk beszélni, mondta, hogy ő akár azt is vállalná, hogy egy időre felszámolja az irodáját és home office-ban dolgozna a baba mellől itthonról, én meg folytathatnám az egyetemet, és lenne egy fix segítségünk a picihez. Mert igazából ami húzós, az a 2x6 hét vizsgaidőszak, de az aztán tényleg olyan, hogy reggeltől éjszakáig tanulás, és nincs pihi, buli, stb. Félek, hogy egy kisbaba mellett nem bírnám, mert a figyelmemet könnyű elvonni, így itthon tanulni nem tudnék. Szóval heteken át annyit látna belőlem, hogy anya reggel 8-9 körül megy itthonról, és este ér haza. Amiatt is tartok ettől, mert ahogy itt olvasgattam, sokan azért dobálják a "sz.rvagy" jelzőt, ha valaki elmegy egy órára az 1-2 éves mellől, vagy ha elmennek a párjával egy vacsira gyerek nélkül. Nem tudnám évekre félretenni magam, a szükségleteimet. Meg tényleg akkor úgy nő fel a gyerekem, hogy az első éveiben szinte ott sem vagyok?! De közben a barátomon meg azt látom, hogy szeretné, és totál tanácstalan vagyok...
válasza:"de nem érdekelsz, nem vitázom veled"
Hát persze, mivel nem is tudsz. Az ugyanis nem vita, hogy te minden érvet mellőzöl és fújod ugyanazt hazug, biológiailag helytelen és valótlan maszlagot, míg én próbálnék érvelni..
Meg sem lepődöm, már megszoktuk tőletek, hogy érvelni nem tudtok, így mikor nem tudtok mit reagálni, letudjátok annyival, hogy "nem érdekel, nem vitázom veled".....:D:D
válasza: válasza:Itt egyedül te írsz hülyeséget, méghozzá orbitálisan nagyokat.
Kikopyzol egy abellenes honlapról egy érzelmi töltetű propaganda maszlagot, továbbá majd mikor felhívom a figyelmed, hogy nemes egyszerűséggel hazug, valótlan dolgokat akarsz valósnak beállítani és ezekkel a hazugságokkal akarsz "érvelni", akkor jössz a "nem vitázom veled brühühü" dumával. :D
És akkor még én írok hülyeségeket. Jó ég. Nem is kommentálom. Értem én, hogy próbálsz a másikra mutogatni és legjobb védekezés a támadás, de ez egyre szánalmasabb.
válasza: válasza:#12 Egyáltalán nem finomítok a #8 és az az előtti válaszomon.
Mégpedig azért, mert egy gyerek sem akar megszületni. A szülők felelőssége, ők csinálták meg.
Az a felfogás is aranyos, hogy majd a mama felneveli. Mi van akkor, ha a mama 15 év múlva meghal?
Az ellen meg hiába lázadsz, hogy semmit sem vagy hajlandó áldozni a gyerekért, mert mindenki ezt teszi, aki szül. Feláldozzuk a testünket, hónapokra/ évekre a munkánkat, a szabadságunkat, a pénzünket, a hangos szexet, a nyugodt éjjeleket és még sorolhatnám egy pár oldalon keresztül. Miért kell ezen az oldalon úgy csinálni, mintha a gyerekvállalás nem változtatna semmin? Nevetséges vagy.
válasza:Nem, itt max te vagy a nevetséges, ugyanis már olyan alapvető dolgokkal, mint szövegértés elég komoly problémáid vannak.
Vicces, hogy anyósjelöltet csak zárójelben, mellékesen említettem meg és a főmondat az APÁRA vonatkozott, - tudod arra, aki pontosan ugyanolyan szülője a gyereknek, mint az anyja - te mégis a azon pörögsz, hogy mi van ha a mama meghal….:D De a kedvedért leírom még egyszer: azt írtam az apja!! felnevelné, valamint megjegyeztem, hogy esetleg a nagyi is segítene, ha már így kardoskodik érte.
„semmit sem vagy hajlandó áldozni a gyerekért”
Ismét nem megy a szövegértés… Mutasd már meg hol írtam ilyet?! De komolyan, másold be hol írtam ilyet. Mert, hogy egy büdös szóval ilyet nem mondtam, hogy semmit nem kell feláldozni a gyerekért! Azt írtam, hogy nem kell mindent feláldozni egy gyerekért!! Baromira nem ugyanaz a kettő.
Csak mert az embernek születik egy gyereke nem szűnik meg nőnek, férfinek, úgy alapvetően embernek lenni. Mélyen elszomorító, ha te úgy gondolod a gyereknevelés annyit tesz, hogy mindig mindenben, minden körülmények között előre kell helyezni a gyereket és a szülők igényei, vágyai, érzései maximálisan le vannak kakilva.
Ebben a történetben, meg úgy alapban is, igen is nagyon fontos szereplő és tényező benne a szülő, egyáltalán nem egy jelentéktelen senki, aki csak úgy „elhanyagolható”.
Ha te ezt képtelen vagy belátni, az a te egyéni szoc.problémád. Ez mindent elárul rólad..
válasza:#37 🤦🏽♀️🤦🏽♀️🤦🏽♀️🤦🏽♀️🤦🏽♀️
Kb ennyit tudnék hozzátenni az újabb hatalmas nagy eszmefuttatásodhoz. Majd talán, ha megtanultál olvasni, szöveget értelmezni és legfőképpen érvelni, akkor beszélhetünk, addig inkább ne erőltesd.....:D:D Kicsit sem szánalmas, hogy mivel nem tudsz mit hozzátenni a témához, sőt még csak nem is érted, amit írtam, le tudod annyival, hogy jaj te erre inkább nem is reagalsz.😂 Hát persze, hogy nem, hisz nem is tudnál mit...
Mi lett végül kérdező? Elmentél abortuszra, vagy megtartottad?
A sok abortuszellenes agyhalott természetesen elmehet a p+. Takarodjatok ki a nők méhéből!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!