Egy gyerekes szülők, nálatok miért nem lett több gyerek? Nem bántátok meg?

Mert ilyen árak és ilyen fizetések mellett nem tudnánk tisztességesen felnevelni több gyereket.

Engem a szüleim tisztességesen tanittattak, fizettek a jogsim és az első ingatlanom. Hasonlóan szeretném a sajátommal is, el akarom indítani majd az életben.

És gyerekkoraban sem szeretném, hogy nélkülöznie kelljen bármiben is.

Nem kenyeztetjuk el, de az alap dolgok is egy vagyonba vannak (+mellette már gyűjtünk neki lakásra, pedig még kicsi).

Persze szülhettem volna ötöt és koldulhatnánk a fókuszban meg a Facebookon, de inkább nem.

Arra is gondoltunk, hogy mi van, ha én vagy a párom lerokkan mondjuk vagy elválunk esetleg. Sok mindent hozhat az élet, nem akartunk erőnkön felül többet vállalni.

Illetve én környezetvédelmi megfontolásból is az egy gyerekes csaladmodellt támogatom. Nem lenne pofám mondjuk 3 gyereket szülni, úgy, hogy túlnépesedés van és egyes országokban már nincs elég ivóvíz és tiszta levegő.

Egyébként sokszor eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne ha lenne tesó. Ha 50 évvel ezelőtt lennénk, akkor lenne egyértelműen.

Nálam mondjuk az egyetlen szempont az volt, hogy úgy gondoltam -es meg most is így gondolom- hogy nem tudnám a szeretetemet több gyerek között megosztani. Nem akartam, hogy legyen kedvenc és nem kedvenc. Hiába állítják a tobbgyerekes anyák, hogy minden gyereküket ugyanúgy szeretik, ez nem igaz.

Anyagilag sosem gondoltam, hogy lakast, kocsit, vagy jogosítványt kellene hogy fizessek neki kötelező jelleggel. Próbálok neki sokat adni, de még véletlenül sem mindent. Akkor se tennék alá mindent, ha milliárdos lennék. Az emberek 99,999%-a azt becsüli meg, amiért maga dolgozott, nem azt, ami csak ugy az ölebe hullott.

Egyrészt azért nem szeretnénk több gyereket, mert úgy gondoljuk, hogy ennek az egynek adjunk meg mindent. Már nem úgy hogy ház meg ilyenek. Arra sajnos vsz sosem lesz keretünk. De mondjuk nyaralás, főiskola ha akar tovább tanulni, jogosítvány.

Másrészt én tudom milyen az amikor az egyik gyereket jobban szereti a szülő. Még véletlenül sem szeretném, hogy az én gyermekem egyszer is azt érezze, amit nekem kellett gyermekként.