Nektek is vannak olyan napjaintok mikor úgy érzitek nem foglalkoztatok eleget a babátokkal?

Szia, bármit csinálsz, mond el neki: "anya most elmegy a seprűért a tárolóhoz és előveszem a seprűt. Látod, így kell söpörni, minden morzsát, hupsz ott is van morzsa, azt is idesöpörjük. Na, hol van még morzsa, gyere babám keressünk (leguggolunk keresünk.. Találunk, örülünk neeezd itt egy morzsa) söpörjük fel. Végtelenségig lehet beszélni, a babák szeretik a beszédet, ebből tanulnak, és neki ez olyan, hogy "anya foglalkozik velem"

Mennyi idős a kislányod?

Van, sokszor.. bár nálunk ez most főleg abból fakad hogy a kisfiam turbó tempoban maszik és mindenhol feláll. (8,5

Hónapos)

Tehát vagy a járókában van (amit maxmimum 10-15 percig visel el) vagy kiveszem és csinálhatja amit akar, de akkor nincs időm mondókázni, énekelni- vagy egyebet aranyoskodni, foglalkoztatni őt, na nem mintha bármelyik is lekötné. A házimunka nálunk úgy oldódik meg, hogy reggel amikor felkel, általában picit elvan. Olyankor valamit összeütök magunknak és neki is megcsinálom a tizorait+az ebédet. Takaritani meg akkor szoktam mikro anyukám 2 hetente felutazik hozzánk vidékről. Úgyhogy emiatt szerintem ne legyen lelkifurdalásod, mert én foglalkozni se tudok vele különösebben de nagy házimunkákat se végzek naponta, csak amit minimálisan szükséges.

Emellett én inkább a gyerek után “szaladgálok” (legalább is teljesen így érzem) egész nap, és amit szólok hozzá, hogy:

“Dani, Dani..nem szabad, gyere ide, nem menj oda, hova mész már megint, nem-nem-nem, és társai” :D

Néha oda is figyel rá.. XD

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy anyáink, sőt nagyanyáink soha nem beszélgettek velünk vagy a szüleinkkel különösebben. Magam sem tudom hogy csinálták, de az biztos hogy ennyit nem foglalkoztak a gyerekeikkel aztán mégis felnőttek, felnőttünk :)