Nem szeretem a gyerekeet. Gondolom ez nem normális. Mit tegyek?

Azért ez durva, hogy ennyien vagytok. Szerencsétlen gyerekek. Minek szülnek az ilyenek?

10es: te különösen szánalmas vagy.

Bátornak tartalak, hogy beismered, magad előtt is.

Ez egy sorstárstól írás, és pár komment. Hátha segít.

[link]

Semmi köze az önimádáshoz. Én se vagyok gyerekbarát. Én a terhesség alatt átmentem ezen, hogy mégse szeretnèm, és minden önvad meg kétség.

Nem tudom, min múlott, de nekem "szerelem-első-látásra" lett a kisbaba, egy pillanatig nem voltam depressziós, nèha megkönnyezem, hogy már ennyi idős, és hogy múlik ez a babázás.

Talán gyerekfüggő is, de hidd el, senki nem választja, hogy ne szeresse a gyerekét, borzalmas lehet.

Nem normális, de sajnos nem is ritka...

Én elmennék pszichiológushoz, első körben. Talán csak szülés utáni depresszió és tud segíteni. De az is lehet, hogy te tipikusan az a (ne haragudj, és ezzel nem bántani akarlak) szaranya leszel aki azzal hogy nem tudja szeretni a gyerekét egy életre megnyomorítja lelkileg, és sosem tud majd ő is felállítani egy rendes családmodellt, mert ezt hozza magával. Nagyon sajnálom őt, és téged is, nem lett volna szabad hagyni magad belekenyszeríteni. Én is aggódtam, mert nem vagyok oda a gyerekekért, de mindkét kisfiam imádom, a többi gyerekért persze továbbra sem vagyok oda.

Szomorú ezeket a sztorikat olvasni. A saját anyámat juttatja eszembe. Én véletlenül sikerültem be neki, szinte soha nem is kaptam tőle szeretetet, éreztem, hogy fárasztom, türelmetlen velem. Játszani nem szeretett, max kártyázni. Egy szerencsém, hogy apám legalább szeretetteljes, ő rengeteget játszott velem. De akkor meg anyám féltékeny volt, hogy addig se vele van.

Nem bántott anyám, csak kb. egy irritáló lakótárs voltam neki, akivel nem tudott mit kezdeni. De az is elég trauma volt.

A fő problémát abban látom, hogy sajnos a társadalom közfelfogása az, hogy mindenkinek való a gyerek. Ha elfogadnák, hogy ugyanúgy, ahogy egyes szakmák sem valók mindenkinek (pl. nem lenne jó orvos az, aki fél a vértől, se jó értékesítő az, aki félénk), ugyanígy a szülő szerep sem való mindenkinek.

És szerintem az sem igaz, hogy gyerek nélkül nem lenne értelme az életnek. Akkor aki meddő, az kösse fel magát?

Persze felnőtt emberként felelősséggel tartozol a döntésedért, de részben felelős lehet az is, hogy tabu azt kimondani, hogy nem mindenkinek jön ez be. És emiatt nem láttál negatív történeteken a neten.

Hátha néhány többi válaszolóhoz hasonlóan benned is felébred majd a szeretet, talán ha lesz aktívabb életed a gyerek mellett. A gyerek nevében kívánom, mert tudom, milyen úgy felnőni, hogy anyánk számára érdektelenek vagyunk.

És szerintem is hasznos lenne felkeresni egy szakembert.

Szomorú olvasni milyen sokan vállalnak gyereket úgy, hogy igazából nem is akartak volna. Senki nem kényszerít erre egy nőt.

Anyukám, apukám se akart, mindig csak egy feladat voltam számukra, ja, apámnak nem, mert inkább lelépett korán. Anyámnak meg nyűg voltam. Mindig ideges volt vagy depressziós. Sose vitt emberek közé, játszótérre, nem tanult velem, nem szeretgetett. Meg így felnőtt fejjel is fáj. Nagyon melós gyereket nevelni, de ha a szeretet nincs meg... nem is értem hogy nem jön létre a kötődés anya és gyermeke között

Én se éreztem hogy anyám nagyon szeretett volna,vagyis az volt a gond,hogy nem tudta kimutatni.Szerintem azért,mert az ő anyja se tudta kimutatni neki.Ezzel csak az a gond,hogy ez szépen öröklődik gyerekről gyerekre.

Na most nálam ez megáll,mert javarészt ez miatt érzem azt,hogy soha az életben nem kell nekem gyerek.Nem tudok szeretni senkit sem igazán.Ha jól belegondolok anyámat se szeretem,pedig jó a viszonyunk.Szóval az hogy anyám nem mutatta ki a szeretetét,nagyon sok mindenre rányomta a bélyegét az életemben,és nem tudom megfelelően kimutatni az érzéseimet,sokszor vagyok rideg,nem tud meghatni semmi.

Ezt csak azért írtam le,hogy lásd mit fog okozni ez a gyerek életében.Amúgy lehet hogy fog ez változni nálad később,amikor pl. már tud beszélni.Ha 18 éves koráig nem tudod megszeretni,akkor tényleg nem ment ez neked.Tuti hogy sokan éreznek ugyanígy,csak nem merik bevallani.Csak azt nem értem hogy lehet úgy gyereket szülni,hogy én azt nem akarom 100%-osan,és nyomás hatására teszem meg.