Másnak is ilyen paraszt a férje, hogy ha elesik a gyerek vagy beüti a fejét, ahelyett hogy a panikoló anyukát megnyugtatná, még inkább tolja is rá a felelősséget? Hogy miért nem vigyáz rá jobban?

Nem nem ilyen. Mi már mindketten lazán vesszük a dolgot. Persze csak ha nem nagyon komolyan esett el (hogy beverte a fejét vagy hasonló). Általában mindketten nevetni kezdünk és mondjuk hogy hopp nyuszit fogtál, ekkor Ő is nevetni kezd sírás helyett.

Mi az a máma?

Na látod, tudsz te magyarul is.

Iróniából kérdezték hogy mi az a máma, hogy rágyere, ez olyan kifejezés mintha a barlangból jöttél volna elő :D

Azt én sem értem, miért kellene az anyát nyugtatni, de ha teljesen biztonságos volt egy totyogónak az a zárt udvar és te vigyáztál rá, állandóan szemmel tartottad, nem pedig valami sokkal hasznosabbal voltál elfoglalva, akkor nem jogos a leszidás se. Sokszor estek és keltek a gyerekeink, volt, hogy együtt mentünk mind az ügyeletre, sosem hibáztattuk egymást a férjemmel, pláne, hogy mindkettőnknél előfordult és tudjuk, hogy ha fél centire áll az ember, még akkor is történhet baleset (pl. az egyik mikor mellette ültem a pihe-puha játszószőnyegen dőlt el a másik irányba, mint számítottam, és pont rá egy csörgőre; a másik csak a széken ülve esett le, de eltört a kulcscsontja). Ha nincs nagy baj, elég a gyógypuszi meg hideget rakni rá és fátylat :) Azt mondják az okosok, a fájdalom is tanult dolog, így ha nem problémázol sokat egy bibi felett, a gyerek kevésbé fog pánikolni előre a fájdalomtól és magasabb lesz a fájdalomküszöbe is.

Az én férjem csak az első gyereknél hisztizett, ha megütötte magát, vagy megsérült kicsit, aztán hozzáedződött, mivel már három gyerek van. Hibáztatás nem volt nála, csak pánik, meg hiszti. De szép lassan meggyőztem, hogy ezzel csak megijeszti a gyereket, nem jó semmire, amit csinál. Első gyereknél még minden szülő aggódósabb, ez általánosan igaz. De meg kell tanulni kontrollálni az érzelmeket mindkét (!) szülőnek, ez a sérült gyerek legfőbb érdeke, ezt kell szem előtt tartani.