Baj van a gyermekemmel? Rosszul csinálok valamit?
Júliusban szültem 3,3 kilóval. Nem tudtam szoptatni, a kórházban erőm se volt rá a császár miatt, utána meg túl hig volt a tejem. Mindig sírt, így tápszert adtam neki. 2 hetesen már 120 mlt evett, úgy maradt csendben. A cicit néha adtam neki, de nem igazán kellett neki, így a 3 héttől nem adtam neki.
1 hó státuszon 5 kilós volt. A 2 hós státuszon 6,2 kiló. Mindenki szerint nagy a súlya.
Rengeteget alszik, szinte semmit se csinál, hason se szeret, sír ha hasra rakom. Fejét se tartja még igazán.
Aggódnom kéne hogy valamit rosszul csinalok?
Az elmúlt 3 éjszaka óránként kelt, nem tudtam tőle aludni. Hiába adtam neki tápszert, akkor is sírt. Kivagyok teljesen. Az nem tudom baj-e, hogy váltottunk tápszert 1 hete, de a másikról rosszat hallottam. Plusz 1-2 hete a gyerek arca mellkasa meg a bőre piros foltos, de a doki szerint csak a melegtől van.
Szerintetek?
Nehezen tudom eldönteni, troll-e a kedves Kérdező, vagy egyszerűen csak sötét, de baromi jó ez a kérdés. :)
Komolyan azt hittem, max 20 éves vagy. 25 az nem fiatal. Én is ennyi idősen szültem, és képzeld, mindkét gyerekem szoptattam, felkeltem hozzájuk éjjel évekig, és elfogadtam, hogy a bulizásnak egy ideig lőttek. 25 évesen azért már illik sejteni, mivel fog járni a gyerekvállalás.
Nem hiszem amúgy, hogy kamu lenne, sokan vállalnak sajnos ezzel a hozzáállással gyereket. Nem akarja, hogy felszokjon... Megőrülök.
Nem vitát akartam nyitni, ezek az én nevelési elveim. Mindenki máshogy neveli a gyerekét. Nálunk anyám, nagyszülők, mindenki dolgozott a gyerek mellett a földeken, nem volt idő arra hogy folyton babusgassanak. Mégis felnőttek lettünk. Én sem akarom hogy folyton rajtam csüngjön a gyerek bármennyire is szeretem. Szerencsére nekem már csak saját szórakozásomra kell a kertet művelni, de a szülés óta ezt pihentetem.
Nem vagyon insta mami, tény, hogy gyakran posztolok képet magamról a gyerekről, az életükről, mint mindenki más. Császárral szültem és képzeld el nem sminkeltem ki magam, de a párom tett fel képet rólunk.
Nem értek egyet a hozzáállással... Van saját példám. Sógornőmnek van egy 2 éves gyereke ő is olyan nevelést kapott mint amit leírtatok, (szopi, cirogatas, ringatás, éneklés, mese minden szar) de ő más személyiség.
Szerintem túl féltette, nem mehettünk hetekig látogatóba mikor a kórházból hazajöttek, a gyereket 6 hónapos koráig csak szoptatta, semmit még egy falat sütit se ehetett, de most se nagyon eszik édességet. Tény, hogy okos és ügyes, de rengeteg szabály van, nem engedi hogy más beleszóljon a nevelésbe, holott szerintem ő nem igazán jól nevelte, mert a gyerek mellett egy buliba, egy koncertre se mentek el, csak fel év - 1 éves kora körül. Mi tuti nem fogunk 1 éves koráig otthon ülni. És még asszem most is szoptatja...
Hű, basszus, te nagyon kemény vagy... Nézz utána, 6 hónapos korig csak anyatej kell a gyereknek, ez nem nevelési elv, hanem szakmailag alátámasztott tény! Oké, nem mindenki tartja be, de az is gyümölcsöt vagy max főzeléket ad a gyerekének, nem sütit... Te jó ég.
Két iskolás gyerekem van. Hidd el, nagyon-nagyon sok gondod lesz még, ha már 3 hónapos korában ilyen szinten pattintod le magadról a gondozását és nevelését (az, hogy nem veszed fel, nem nevelés, bocs). Lesznek meg sokkal komolyabb gondjaitok is annál, mint hogy fel kell kelni hozzá. Mit fogsz akkor mondani? Hogy bocs, neked kényelmetlen ezekkel foglalkozni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!