Miért zavar engem hogy mindenkinek van vagy lesz babája?

Nyilván azért, mert megbeszéltétek ugyan a férjeddel, hogy mikor lesz, de már oda értél érzelmileg, hogy LEHETNE, de mégse mert ugye nem ez az egyezség köztetek.Persze lehet tévedek, de ha magadba néznél te kellene tudd erre a kérdésre a legpontosabb választ.

Hat ez igy leírva irigységnek hangzik. Ha ezt kizárod, akkor marad, hogy nem szeretsz babákról terhességről beszélgetni.

Tudatalatt te is vágysz babára és mivel még nem tartotok ott, eléggé irigy vagy másokra, akik már igen.

Mert irigy ember vagy.

Engem is zavart, nekem az volt a háttérben, hogy én magam átgondolt, megfontolt döntéseket igyekszem hozni házasság és gyerekvállalás terén is, önismeret, önreflexió, stb. De ezért nem jár elismerés. Elismerés azért jár, ha az ember eltáncolja a koreográfiát, teljesíti az elvárásokat, szép esküvő, ahova meg van hívva a Mari néni, aztán gyerek, autó, ház. Mi nem házasodtunk meg még, mert nem döntöttük el, élettársi vagy házasság legyen-e, még csak most próbálkozunk gyerekkel, autót anyagi megfontolásból nem tartunk, nem vettünk emiatt házat sem, hanem városi lakást, de csak a kritikát kapom, hogy miért nem vagyok képes úgy élni, ahogy mindenki más. Holott a "mindenki más" csak megy szemellenzősen előre, csinálja, amit mindenki, és egy pillanatra nem áll meg gondolkodni, hogy mit miért tesz, vagy hogy jó lesz-e ez, való-e ez neki. Nekem ez esett rosszul. Ha rámtör ez az irigységféle érzés, mindig arra gondolok, hogy én viszont minden lépésemet megfontolom, tudom, mit miért teszek, és erre vagyok büszke, hiába nem kapok érte kívülről elismerést. Ez segít.