Vannak anyukák, akik nem ítélkezőek? Tudnak anyukák normálisan barátkozni mások szapulása nélkül?

A gyakorira a legtöbben azért jönnek, hogy kiengedjék a gőzt, akár bevallják, akár nem. Mivel az anyósával nem üvölthet, elküld itt 2-3 embert a bús francba és legalább nem otthon kiabál.

Az anyukák ebben a kezdeti időszakban sokszor bizonytalanok, fogalmuk sincs, mit-hogy kell csinálni és hogy amit csináljak, jól csinálják -e. Ez egyfajta feszültséget eredményez és ha valaki másképp teszi, mint ahogy ők, gyakori reakció a másik lehülyézése, ezzel igazolva saját igazukat.

Pár évvel a gyerek születése után tapasztalatom szerint ez helyreáll és a legtöbben újra normálisak lesznek.

Játszótéren és GYK-n nem barátkozom, pont ezek miatt.

Bocs, hogy apaként szólok hozzá.

A "játszótéri anyuka" egy külön fogalom. :DDD

Vittem én is sokszor játszótérre a kisfiamat. Soha nem beszélgettem egy anyukával sem. Mindig a kisfiammal foglalkoztam, vele beszélgettem. A többi anyuka ült egy kilométerre a gyerekétől, a padoknál egymás társaságában, én meg ott álltam a kisfiam mellett és érdeklődve hallgattam "bölcsességeit", vagy hogy éppen mit épített, mit játszik stb.

Nem gondolom, hogy össze kéne járni másokkal, közös programokat csinálni. Ha adódik ilyen OK, de nem kell görcsölni, hogy valaki legyen, különben antiszoc. lesz a gyerekünk. Majd óvodában amúgy is lesz társasága. Netán unokatesók nincsenek a közelben?

Több éves barátságom ment tönkre, amikor megszületett a kislányom. Neki akkor már 1 éves volt a kisfia. Állandóan a szoptatással b*asztatott, pedig alig volt pár csepp tejem. Egyáltalán nem értette meg.Azzal traktált, hogy hordozzam, amikor nem maradt meg benne,sokkal jobban szerette a babakocsit. Ne adjak neki cumit...mivel nem szopott így nyilván cicin nem tudtam megnyugtatni. Jött utána az,hogy szerinte depressziós vagyok,csak,mert sürgősségi császárom volt és kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam. Menjek el pszichológushoz...na itt úgy kiosztottam,ahogy illik. Nincs semmi baj,azzal,aki csak így tudja feldolgozni a szülésélményét,de nekem nem volt rá szükségem.

Amúgy ő sem volt minta anya,csak próbált annak látszani. Egész nap reggeltől estig ment az ordibálás a párjával a gyerek előtt, állandóan csokival etette és nem volt normális ruhája néha a gyereknek, mert inkább elsörözte a párja.

Ezek után megtanultam, hogy ne érdekeljen ki mit mondd. Egyébként biztosan vannak nem ítélkező,mindenbe bele szóló anyukák,de sajnos én még eggyel sem találkoztam. Én sem adogattam neki kéretlen tanácsokat,csak meghallgattam a problémáit. Nekem is csak arra lett volna szükségem, hogy meghallgasson, sajnos ez nem jött össze,de már nem is bánom,mert legalább nem kell azt hallgatom,hogy mennyire sz*rul csinálom a dolgokat.

Alapelvem, hogy nem barátkozom anyukákkal. Úgy gondolom, hogy ha valakivel csak annyi közös van bennünk, hogy mindkettőnknek van gyereke, az édeskevés lesz. Egyszerűen unom őket.

Az anyukák nagy része elismerésre és önigazolásra vágyik. Előbbit nem kapja meg a férjétől, utóbbi meg nem jön belőle zsigerből, mert totál bizonytalan magában. Pedig ez eleve egy olyan műfaj, ahol közben nem fogod tudni, hogy normálissá neveled a gyereket vagy csak újabb pácienst gyártasz a pszichológus kanapéjára.

😃Utálom játszótérre járni, de muszáj mert különben szétszedik a lakást. Nem barátkozó, nem érdekel mások nevelése, többek között azért sem, amiket felsoroltál.

Egyszer egy apuka osztott le, hog, hogy nevelem a gyerekem, csak mert az éppen valami zagyvaságot kiabált. Miközben apuka tartotta nekem a szentbeszédet, az ő kis hercegnője úgy meglökte a mászókán az enyémet, hog,y az majdnem alelesett. Mondtam is neki, hogy talán neki is a sajátjára kellene figyelnie... Be is kussolt!

Szóval a játszin vannak "arcok"

Ugyan még nem járok a babammal játszótérre, mert kicsi, de én is fenntartásokkal állok neki...

Az ika: mire mennénk, mi dig 1 2 3 anyuka egy brancsba vergődik és ott dumalnak, aki új azzal vagy nem foglalkoznak vagy ki ezik. Na általában azok ismerik is egymást.... Egyedül baba uszason tapasztaltam ezt.. Ott dumáltak, köszönni alig akartak..... Szar érzés, de tényleg a gyerekkel kell foglalkozni, vele is fogok.. Nem azért viszem le, hogy padon ülve csacsogjak..