Nagy baj ha babánk a saját szobájában, kiságyában alszik kezdettől fogva?

Dehogy baj, az én fiam csak úgy szeret aludni :)

Pedig hasfájós volt, fogzunk és anyatejes baba. Az én férjem hajnalban kel, és nagyon rossz alvó. Nem szerettük volna magukhoz szoktatni. A fiammal működik is szépen a külön szoba.

Annyi, hogy mi betettünk egy egyszemélyes felnőtt ágyat a gyerekszobába az éjszakai szoptatásokra. Így fekve, felalomban megszoptatom majd jövök vissza a férjem mellé.

A lányom lassan 20 hónapos.

Még a terhesség alatt (ahogy te is) eldöntöttük, hogy márpedig ő az első naptól a saját szobájában alszik.

Aztán megszületett, és olyan kis pici és törékeny volt, megbeszéltük hogy habár saját ágyban de az elején a mi szobánkban alszik, hogy ha valami van rögtön lássuk. Ha csak egyet szusszant ugrottunk. Egyikünk sem aludt, mert izgultunk mi van vele (pedig bébiőrös 2 lapos légzésfigyelőnk volt), meg hát ugye 2 óránként felébredt 1 órára...

Aztán egyik este a férjem ölében aludt el, és ő ahelyett hogy visszatette volna a kiságyba, közénk tette. Ez volt az első éjszaka amit átaludt a baba.

Következő nap már a mi ágyunkban ágyaztunk meg neki, és ott aludt kb. 6 hónapos koráig. Minden éjjelt átaludtunk.

Utána 6-11 hónapos kora közt visszatettük a kiságyába, de még a mi szobánkba, majd pedig 11 hónapos átment a saját szobájába.

Én féltem hogy hogyan fog átszokni, de már az első éjszaka sem volt gond, és mára már csak ott hajlandó aludni: saját ágy, saját szoba.

Még délután sem akar mellettem aludni, neki a mi ágyunk csak ugráló, aludni csak az ő szobájában lehet.

Szóval nem akkora gond az átszoktatás, mint amit itt írsz és persze alhatsz épphogy csak félálomban, és hallgathatod az állandó sírást, vagy pedig hagyod hogy a baba döntsön arról hogy mi legyen.

Napközben amúgy a nappaliban aludt utazójárókában, sosem hordoztam, nemhogy otthon de ha elmentünk valahova akkor is csak babakocsi, mikor már nem aldut egész nap akkor pihenőszékben volt mindig úgy elhelyezve hogy lássa mit csinálok. Ha sírt akkor felvettem megvigasztalni, megnyugtatni, de szerencsére olyan volt egész életében aki csak akkor sír ha tényleg baja van, és ráadásul minden probléma esetén kicsit más volt a sírása, így tudtam mit csináljak.

Neked a baba lelki támaszának kell lenned, aki biztonságot ad ebben a nagy új világban, valaki akihez kötődhet, akiről tudja hogy bármi van megvédi, aki elveszi a fájdalmát. Ha hagyod sírni mert "csak a hasa fáj" akkor gátlod az érzelmi fejlődését és nem fog kötődni hozzád. Ráadásul bizalmatlan lesz a világgal szemben. Ezt gondold át.

A 3 óránkénti szoptatásról: ha 2-2,5 óra után éhes és sír akkor hagyod szenvedni 1 órát? Te ha éhes vagy akkor nem eszel rögtön? Vagy ha éppen alszik mikor letelt a 3 óra, akkor ahelyett hogy várnál 15-20 percet, inkább felébreszted? Nyilván ne egyen óránként, meg 5 óra se teljen el 2 evés között, de azért ne ragaszkodj már a fix 3 órához, hagyj egy 2-4 órás intervallumot neki. (mondom ezt úgy, hogy a lányom igény szerint volt szoptatva, és ennek ellenére kb. óramű pontossággal 3 óra telt el az evések között)

Én azt mondom hogy ne hallgass másokra, és csinálj úgy mindent ahogy szeretnél (főleg hogy mindenki mást javasol) de ne ragaszkodj görcsösen az elveidhez, hanem igazodj a babád igényeihez. Ha a baba a saját ágyában is jól alszik, nem kér cumit és 3 óránként kér enni, akkor csináld azt, de ha 2,5 óránként enne akkor ne éheztesd, és ha semmi baja csak nyugtalan és nem tud aludni akkor adj neki egy cumit ami megnyugtatja és elaltatja.

A 3 honapos növekedési ugrásnál nálunk például másfél óránként szopizott a kislànyom.

Ha nem igény szerint szoptatsz megcsappanHAT a tejci.nem törvényszerű de tény