Mikor jon el az a pont, mikor el kell vinni a gyereket kivizsgaltatni ha rossz alvo?

Nézd, kifogást mindig lehet találni, hogy miért ne most. Én azért tartom jobbnak a 2-2,5 éves kort, mert dackorszakos ugyan, de már megérti, amit mondok neki. 1 évesen ennyire még nem ért meg, fogalma sincs, mi történik. Most sem tetszik neki, amikor azt mondom, hogy most nem cicizünk, de elfogadja, ha elmagyarázom, hogy fáj a cicim, pihennie kell meg ilyesmi.

Nincs nekem gondom azzal, amikor valaki másképp csinálja, nekem azzal van gondom, amikor mindenáron rá akarnak dumálni a saját álláspontjukra, meg úgy állítanak be, mint valami beteg idiótát, mert 1 évesnél nagyobb gyereket szoptatok. Én még soha nem álltam neki senkit győzködni, hogy szoptasson.

A 10-esnek: neked több gyermeked van...és mindegyiket ugyanazzal a mószerrel treníroztad a nyugodt éjjeli alvásra. Nem szoptattad, a férjed ment be hozzájuk éjjel.

Nekem két gyermekem van. A fiam még 18 hósan is szopizott éjjel, mert igényelte. A lányom 13 hósan már elhagyta, addig sem mindig kérte éjjel, de a rendelkezésére álltam. Mindezt azért írom, mert kizárt, hogy a te 3 gyermeked ugyanolyan természet, vérmérséklet legyen, mégis te ugyanazt az egyenmódszert alkalmaztad mindnél: beküldted a férjed, amikor a gyermekeid téged akartak, ne adj' isten, szopizni akartak volna.

Na, én fontosnak tartottam, hogy ahány gyermekem van, mindegyikkel szemben a saját személyiségéhez passzoló módszert válasszam. Az anyafüggő fiamat eszembe nem jutott volna trenírozni. Velem aludt. A sokkal önállóbb kislányom bizony külön szobában aludt, átjártam Hozzá szoptatni. De most, hogy Neki is anyás korszaka van, sokszor alszik a szülői ágyban. Már régen nem anyatejes.

Szval az egyik legnagyobb hiba általánosítani. A te 3 gyermekednél bevált az egyenmódszer (kétlem, de mit tudott volna csinálni egy egyéves, mint, hogy elfogadja, nem anyát kapom, apával kell megelégednem), lehet, hogy a kérdező egyévese extrán érzékeny, feje búbjáig benne a szepában, fogzásban...döntse el a kérdező hogy milyen típus a gyermeke! De ne a saját igényei domináljanak...ebben az időszakban még ne!

Az én fiam sokat kelt babakorában. De velem aludt, hozzám bújt, néha szopizott, néha elég volt Neki a tudat, hogy mellette vagyok, és aludtunk. Sosem tűnt kialvatlannak. Én néha anna éreztem magam, de nem volt kóros, nappal aludtam Vele, és elfogadtam, hogy ez az időszak erről szól. Nem a gyermek kopogtat, hogy jönni akar...némely szülőnek tiszteletet kellene tanulnia a saját gyermeke iránt is! Vadidegenekkel olyan tisztelettudóan tud a többség viselkedni, a saját gyermeknek sokszor pedig igényei sem lehetnek.

Én egy dolgot nem értek sok válaszadónál, akik szerint ne adj cicit, nyugtasd meg máshogy, és hopp! Mindenkinek nyugodt lesz az éjszakája :)

Ha nem adok cicit, máshogy nyugtatom meg, attól ugyanúgy felébred ötször éjjelente...ööö, hol van itt az a beígért alvásom???

Ha meg ígyis-úgyis felébred, akkor nem tökmindegy ki hogyan altatja vissza? Ha cicire gyorsabban visszaalszik, akkor az a megoldás.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, ez elég egyértelműen a fogzás. Kitartás, el fog múlni!

"Mint már említettem, sohasem hagytam sírni a gyereket, de beláttuk, ha éjszaka én megyek be hozzá egyből a szoptatásra asszociál. Ez egy ördögi kör és ki kell belőle lépni. Nekem ezt a másodiknál a védőnőm javasolta, nála, a 3.-nál és a 4.-nél is bevált."

Akkor most ez a gondolatmenetet kifejtem. A 2. gyerekem 1,5 éves korában kaptam ezt a tanácsot, mivel ugyanígy jártam mint a kérdező, fél óránként ébredt éjszak 2 perc cici után elaludt. És ez így ment hosszú heteken, hónapokon keresztül. Megváltás volt, h apát küldtem be, és ő tényleg 1-2 hét alatt elrendezte, h átaludja az éjszakát.

A következő kettőnél már okosabb voltam. A kezdet kezdetétől úgy szoktattuk őket, h nem csak én kelek fel hozzájuk, hanem apa is, így őt is megszokták és természetes volt nekik.

Nem ugyanolyan vérmérsékletűek és nem egyensémákat alkalmaztunk a nevelésük során, de vannak bizony klasszikus nevelési elvek, amiket személyiségtől függetlenül követni kell.

Egy 25 éves munkatapsztalattal rendelkező védőnő szájából elhangzó tanácsot írtam le, ami nálunk és még rajtunk kivül több családnál bevállt, aki gondolja probálja ki aki nem, az meg ne.

Amúgy egyes nézetek szerint (pontosan nem tudom, de pár hónapos kortól) egyáltalán nem kell táplálékot adni a gyereknek éjszaka, max. vizet, ha megszomjazik. Nem tesz jót az emésztésének sem, ha állandóan cicizik éjjel is, a kipihentségről már ne is beszéljünk.

26.-os.

Összemosod a dolgokat. Ez egy lehetőség, egy tipp, h ezért ébred a gyerek, mert várja a cicit. Ha ezt kiiktatod, vagy esetleg tápszeres, akkor sincs semmilyen biztosíték, h nem fog felkelni többet. De az éjszakai cicizés megvonását ilyen esetben célszerű kiprobálni hátha eredményhez vezet.