Mennyire baj, ha a nevelt fiam (6éves) mellettem alszik?

Az más, ha éjszaka egyszer átjön bármi miatt, és megint más, ha te vagy a "rongyija". Lehet persze még babusgatni, ha épp igényli, de már egyáltalán nem baba és nem egészséges, ha asszisztáltok ahhoz, hogy ebben az állapotában konzerválódjon. Inkább próbáljátok vonzóvá tenni neki a saját kuckót és lelkesíteni őt az iskolás nagyfiúsodásra.

Az meg, hogy megfordult a fejedben, hogy fordított nemekkel fúj-de-egészségtelen lenne, feltételezi, hogy érzed, nálatok sem jó ez így.

Párod egyébként nem "féltékeny"? Mert sok férfi nehezen tűri ezt a szituációt (bár olyan is van, akit nem zavar). És - elnézést, ha élesen fogalmazok - nem áll esetleg részedről is olyan ok a háttérben (akár bizonyítási vágy, akár vágy saját babára, akár e korszakot szeretnéd még kitolni), amit jó lenne beismerni magadnak, hogy?

"Ha egy kislány lenne és a nevelőapuka mellett aludna, az azért egészségtelen. Na de én nő vagyok. "

Te nem nő vagy, hanem buta. Akárcsak az ide írók közül néhányan. Semmi rossz nincs abban, ha egy kisgyerek a szüleivel alszik. Valamint nő is lehet perverz, beteg, nemcsak férfi. Nem kell minden mostoha apában, apában a beteg állatot látni. Mert ez a nem normális, kezelésre szoruló.

3-4 évesen oké lenne, na de itt lassan iskolás kisfiúról van szó. Szerintem sincs rendben, szépen határozottan át kell rakni az ágyába, mesélni neki, aztán hagyni, hogy elaludjon. Nem kell szoktatni, 6 éves, felfogja.

Egyébként ezen az anya a gyerek rongyija dolgon elgondklkoztam.

Szerintem rossz az, ha a gyereknek egy tárgy ad biztonságérzetet, én büszke voltam, hogy a lányomnak nincs ilyen tárgya. A tárgyat simán el lehet hagyni, de a megnyugtató anya közelsége azért állandó. Magától úgy is elhagyja majd a stabilitáshoz szükséges tárgyát, nem lesz olyan fontos később.

Miért rossz ez?

Amúgy egy 6 évesnek már nem kell rongyi, ovi középsőre már ki szokták nőni.

Egyéb dolog, én a gyereket 2 éves koráig szoptattam, szerintem kb 1,5 éves korig jó, ha valaki szoptat. Ilyenkor ugye nem csak esznek a gyerekek, hanem nyugtatják is magukat. Miért kellene leváltani ezt a kapcsolatot egy tárgyra? Ugyan nagyrészt nem alszik velem a lányom, de az elalváshoz kellek(2,5éves), hogy nyugodtan aludjon el. Persze nélkülem is kidől, de akkor feszült és gyakran kel éjszaka. Szóval én vagyok az alvós rongyi, de akkor is én kellek, ha valami baja van, vagy új a hely, újak a helyzetek.

Szerintem jobb, ha stresszhelyzetben a gyerek az anyjához nyúl, és nem a plüsséhez.

Visszatekintve nekem nem sokat segített a kedvenc babám szorongatása, amikor rosszat álmodtam, vagy orvoshoz kellett menni. Sokkal jobb lett volna, ha anya átjön és mondja, hogy nem lesz semmi baj és ott marad, amíg megnyugszom.

Kérlek írd le, szerinted miért rosszak ezek.

Együttalvástól függetlenül.

Off 15-nek: Pont azért írtam az "anya a gyerek rongyija"-t, mert ekkora korban már ezeket a szokásokat is elhagyják a gyerekek. (Egyébként meg a hát különböznek: Az én egyikemnek, aki már iskolás, pár hónaposan lett rongyija a feje alatt lévő textilpelenka és hozzá az ujját is megtalálta - én még teljesen bőszen és szívesen szoptattam, mégis ha jóllakott, elfordult és szépen elaltatta magát, majd másfél évesen magától leszokott rólam és csak a rongyi maradt még az oviba. Ettől még ma is van pl. esti mese és sokszor összebújunk egy kupacba. A másik gyerekem semmi ilyesmit nem választott magának, 2 éves korában sikerült vele meglepetésemre hisztimentesen megbeszélni, hogy akkor már szopi nincs, de még vagy fél évig csak velem aludt el, ez mostanában rohamosan javul, ahogy végre ezzel együtt az alvása is, és most már büszkén sorolja, melyik ágy kié. Érzésem és reményem szerint ettől még ugyanolyan hőfokkal szeretem őket és viszont.)

Persze nem szabad a gyereket megtörve idomítani, de az se jó, ha nem ösztönözzük (mert akad, amikor már kellhet, mert ideje van, de hogy mikor és mivel az a családtól függ) a következő saját fejlődési szintje eléréséhez.

Szerintem nincs azzal baj, ha egy hat éves olykor odabújik anyához (még ha nem is vér szerinti), azzal sincs baj, ha fél éjszaka bármiért és átmegy. Viszont legyen saját helye (ha jól emlékszem, Ranschburg szerint is ekkortájt lesz rá igényük) és ösztönözzétek rá, hogy azt megszeresse. Én az enyémnek, amikor másik ágyba költözött kb. 4 évesen és a kezdeti lelkesedés után inkább visszajött volna (pláne, hogy a kicsi is ott aludt), varrtam egy falvédőt nagy zsebekkel, hogy abba pakolhassa a titkait, és megígértem, hogy én nem fogok benne kutakodni.

Írod, hogy megszokta, hogy először az édesapja mellett aludt el..igazából azt szokta meg, hogy mindig van valaki mellette, és nem is próbálták külön altatni? Akkor nem kell csodálkozni, hogy nem alszik el egyedül. Nem tudom, hogy mióta áll fenn ez a dolog (mármint mióta vagy feleség és pótanyuka), és nem tudom, hogy mennyire érzékeny a kisfiú, de olyan dolgok történnek vele/veletek, amik bizonytalanná tehetik és megnyugvásra, biztonságra vágyik. Írod, hogy édesanyjától sírva jön el. Annyira rosszul érzi ott magát? Mit mond neki az anyja vajon? Szerintem itt nem csak arról van szó,hogy rosszul van esetleg szoktatva, hanem érzelmileg bizonytalan. Úgy gondolom, ha megnyugszik, ha biztonságban érzi majd magát könnyebb lesz külön aludnia. Az én fiam, aki 7 éves, is át szokott jönni még néha, hozzám bújik, úgy alszik tovább. Nem gondolom, hogy hú de nagy gond lenne, sőt azért jön mert még szüksége van rám.

Ő érzi, hogy anyára van szüksége, és nyilván azt is tudja, hogy ki az édesanyja, téged a szívében tart anyjának a leírásodból szerint, hát nem csoda, ha ragaszkodik hozzád.