Nektek hány éves kortòl tudodt egyedül elaludni a gyereketek? Vagy hány éves kortòl kell tudni egyedül elaludniuk?

én bölcsiben dolgozom, nálunk is sokszor gond van az alvással.. azaz az otthoni alvással, a bölcsiben megtanulták, megszokták hogy egyedül alvás van... épp ezért, mivel előbb-utóbb oviba kerül a gyerkőc, ajánlanám inkább a plüssállattal való alvást, amit majd tud vinni magával, ha oda kerültök.

Mint mondták már, a gyerekek okosak, kihasználják a szülők szeretetét, ahogy csak lehet.. meg persze amit a szülő enged:) próbáld meg megbeszélni vele, hogy neked most dolgod van, legyen ügyes és aludjon egyedül. ha kiságyban alszik, meg lehet próbálni azt is, hogy ott hagyod őt, ha sír hát sír... de a fáradtság előbb utóbb ledönti a lábáról:) van, akinél az első egyedül elalvástól kezdve nincs többet gondja ezzel, utána pedig alszik egyedül.

Egyik volt gyerkőcöm anyukája egy könyvet olvasott, Aludj jól gyermekem című könyv alapján szoktatta rá az egyedül alvásra. Nekik nagyon bejött, bár az anyuka elmondása szerint neki nagyon nehéz volt, sokat és sokáig sírt a lánya, de egy idő után bevált. a kislány 2,5 éves volt ekkor. Szülőkkel egy szobában aludt, közvetlenül a szülők ágya mellett volt az ő ágya.

( http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_.. )

Egy babának, kicsi gyereknek rutinból áll az élete. Nálatok az is a rutin része lett, hogy elalvásig végig ott van anya/apa, és hogy az eltart másfél órát. Ez egy kialakult szokás, ami bár kényelmetlen minden félnek, mégis, a kicsinek a megszokás biztonságát adja.

El kell kezdeni kialakítani azt a szokást, ami mentén szeretnéd, hogy történjen az elalvás. Ez nem könnyű, nagyon-nagyon sok türelemre lesz szükség.

Az új rituálé térjen el több ponton az eddigiektől. (Ne legyen gyökeresen más, tehát a fürdés-mese-fekvés gerinc meglegyen most is.) Ha eddig nem volt, legyen plüssállata, amit ő választ (persze a felkínált lehetőségek közül). Lehet egy altatódalt is behozni. Más mesekönyvet. A lényeg: ismerős legyen a rendszer, de mégis, zökkentse ki az eddigi rossz megszokásból.

Aztán maga az elalvás. Mese után puszi, vagy nózi összedörgölés, vagy más kedveskedés, ahogy ti szeretitek, és aztán fekvés, te kijössz a szobából. Ha sír, vársz 2, max. 3 percet (semmiképp sem tovább!), visszamész, felveszed, megöleled, megnyugtatod, és visszafekvés, és rögtön kijössz. Ezt az első estéken lehet, hogy 20-30-szor is el kell játszátok, míg elalszik, tehát lehetőleg ne hétköznap kezdd el :). Hétvégén, amikor másnap nem kell munkába menned.

A lényeg: megtanulja, hogy 1. anya/apa nem tűnt el, és ott van, ha segítségre van szükség, ergo biztonságban van 2. nincs apelláta, a vége mindenképp az, hogy alvás van.

Nagyon sok múlik azon, hogy hogyan "tálalod" a dolgokat. A legjobb, ha sztoikus nyugalommal - de semmiképp sem ridegen - kezeled a helyzetet. Ha látja rajtad, hogy minden rendben van, számíthat rád, egy kőszikla vagy. Mármint nem rideg, hanem biztonságos, szerető kőszikla :).

Ha az elalvási rituálénál azt látja rajtad, hogy aggódsz, ideges vagy, akkor az jön le neki, hogy nincsenek rendben a dolgok, nincs biztonság.

Még mindig nem tud egyedül elaludni és 3,5 éves :(

Most azt csinálom, hogy megvárom amíg jó fáradt lesz és esti mese és ha még mindig nem alszik, akkor mondom neki, hogy mindjárt jövök, elmegyek fogat mosni .. vissza megyek .. ha akkor sem alszik, akkor megint kitalálok valamit ... kezd alakulni a dolog ;) HAJRÁ!