Másnál is ilyen az együttalvás? Hogy bírjátok ezt? Vagy csak mi nem tudunk együtt aludni?
4,5 hónapos kislányom van. Sosem aludtunk állandó jelleggel egy ágyban, eleinte egy szobában igen, de kb. 1 hónapos korában nyilvánvalóvá vált, hogy nem tud tőlünk aludni, zavarja a beszélgetés, tévé stb. Nehezen aludt el, gyakran ébredt, így próbaképp áttettük a saját szobájába. Azonnal látszott a hatás, szépen elaludt cicin, ahogy mindig, de nem ébredt utána csak 1x éjjel, 2 hét múlva azt is elhagyta, átaludta az éjszakát. Nyilvánvaló, hogy neki nyugalom kell az alváshoz.
Viszont most fogzik, és ugye durvább éjszakákon ő is igényli az anyját, mint minden baba. Ilyenkor persze nem erőszakoskodom vele, hogy maradjon a helyén, ha nem megy az alvás, aludhat velem. De ezek az éjszakák nekem szörnyűek, egy szemet nem alszom, és úgy fáj mindenem reggel, mintha megvertek volna.
Szoptatott babáról van szó, ennek köszönhetően ha tudja, hogy mellette vagyok, egyfolytában cicizni akar. De tényleg folyamatosan. Nem kell cumi, csak cici. Ha nem adom oda neki, visít, meg hát ugye fogzik, fáj neki, ezzel tud megnyugodni, cicizzen. Na de ez nekem azzal jár, hogy egyrészt ugyanabban a pózban, az egyik oldalamon fekve vagyok egész éjjel, másrészt nem is igazán kényelmes nekem a fekve szoptatás, mert nincs nagy mellem (így tejjel teli 80C, amúgy 70B), szóval nem csak úgy odateszem és kész, hanem eléggé be kell állítgatnom magamat hozzá, utána meg tartani a pózt. A mellbimbóm fáj, mert egész éjjel a gyerek szájában van. Ha elaludt, elveszem tőle, de garantáltan ébred fél órán belül, és kéri vissza (ha nem azonnal).
A mostani éjszaka eredménye az, hogy nekem mindenem fáj, a csípőm majd kettétörik, a mellbimbóim sajognak (mindkettő, mert egyszer áttettem a lányomat a másik oldalamra, mert nem bírtam tovább). Alig aludtam valamit, a gyerek csak felületesen, ő 1 óra ébrenlét után már megint alszik is, nagyon fáradt volt reggel.
Nem megoldást várok, mert tudom, hogy erre nincs megoldás, elviselem, mert ilyenkor kell neki a közelségem és kész. Csak felmerült bennem, hogy ez másnál is így van? Ha igen, akkor hogy bírják ezt minden áldott éjszaka? Sokat olvasom itt, hogy együtt alszanak a gyerekkel, és egy csomószor szopik éjjel, de így hogy lehet aludni? Vagy csak nálunk nem működik ez? Én teljesen kivagyok, a babám meg fáradt, mert felületesen alszik csak.
Szia!
Egy tipp: az is segíthet, ha csak egy szobában vagytok, de külön ágyban. Anya sosem aludt egy ágyban a kisöcsémmel, hanem volt az öcsi szobájában egy matrac a földön. Öcsi az ágyban aludt, anya a földön. Így talán nyugodtabban alszik, mert érzi a közelséged, de téged sem csinál ki. Persze te tudod, mi a jó nektek, ez csak egy ötlet.
Hát igen, láthatóan ez nekünk nem jön be... Születése óta ez a 3. alkalom volt csak, szóval tényleg nem rendszeres, de szerintem az utolsó is. Így se alszik szegénykém többet, mert ilyenkor meg a cici kell folyton, én meg kikészülök. Csak mindenki azzal jön, hogy az együttalvás milyen megnyugtató,gondoltam akkor jól esne most neki, de nem igazán jött be, alszik egész délelőtt, nyilván nem túl kipihent ő sem.
Nem is értem, hogy tudnak mások évekig így aludni.
Érdekes, mert engem mindenki kivétel nélkül szekált az együttalvás miatt…
Nálunk sem fogadott el a gyerekünk cumit, csak a cici-cici-cici. Hónapokig járkáltam át a szobájába, majd amikor már szédültem a fáradtság miatt akkor kezdtünk együtt aludni. És igen, egész éjjel oldalamra fekve, mozdulatlanul, kicsit kinyújtva, hogy elérje a cicit. Ennek ellenére is 5-10-szer kelt éjszaka és meg raktam egyik oldalra- másik oldalra, órákig cicizett míg elaludt. Jött a fogzás és még többször ébred, brutál fáradt voltam. Többször próbálta a párom átvenni az éjszakát, de egyrészt a babánk nem igazán fogadta őt el (hetekig több óra volt neki az altatás) másrészt pedig egy pasi nem igazán képes az éjszakai többszöri kelésre, legábbis másnap akkor használhatatlan, szóval végül mindig visszavettem mert a párom már nem tudott teljesíteni a munkahelyén. Hozzáteszem én is dolgoztam már a babám 4 hónapos kora óta teljes munkaidőben.
Érdekes, az anyai terhelhetőség szinte határtalan. Mindig azt mondtam, nem bírom már tovább de aztán mindig volt még nehezebb is. A kényelmetlen együttalvástól állandóan fájt a hátam (végül csontkovács rakta helyre). 1 évesen sikerült leszoktatnom az együttalvásról (sírás nélkül), de még 2 éves koráig ébredt. Épp kezdte átaludni az éjszakát, mikor megérkezett a kistesó és minden még rosszabb lett. A nagy ébredt + a kicsi rengetegszer, szóval mindig van még nehezebb.
Most 2,5 éves a nagy, fél éves a kicsi. A nagy 1-2szer kel (brutál testvérféltékenység van, eléggé megviselt a kis lelke), nagyon lassan javulnak a dolgok. A kicsi átlan 4-5ször kel, most fog kezdődni a fogzás tehát ez még rosszabb lesz. És már dolgozom megint teljes munkaidőben. Együtt alszunk mert egész nap nem lát a gyerek, legalább éjszaka “kapjon” belőlem. Átlag napi 5-6 órát alszom többszöri megszakításokban, és persze megint fáj a hátam.
Ennek ellenére mosolygok, soha nem voltunk még ennyire boldogok a két kis csodánkkal (és soha nem voltunk még ennyire fáradtak sem…)
Bár a lányom tápszeres volt, elejétől fogva külön aludt. Fogzásnál mi is próbálkoztunk, hogy akkor közöttünk, de nem volt hajlandó elaludni. Ahogy visszatettük a saját ágyába, aludt is.
Velünk egyedül akkor aludt el, amikor hányós betegsége volt és tényleg extrém szarul volt, le volt gyengülve, szinte félájultan aludt. Mivel kruppos is, nem mertük felügyelet nélkül hagyni éjszakára, így akkor néhány napig velünk aludt. Tény, hogy ő csak fordítva (feje a lábunk felé, keresztben, kitekerve, egyéb hüly pózok) aludt, de a légzésére tudtunk figyelni.
De akkor tényleg annyira rosszul volt, hogy szerintem bárhol elaludt volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!