Azok akik együtt aludtak a babájukkal, milyen hatása volt ennek a baba fejlődésére?

elso vagyok, az ovodai beszoktatas ugy zajlott, hogy hetfotol szerdaig mehettunk ket-ket orara, akik bolcsibol jottek, azok csutortokon mar ott aludtak. Nekem azt mondtak, hogy csutortokon hagyjam mar ott es ne maradjak, ebed utan menjek erte .

Mentem, a gyerek zokogott a padon: en miert nem kaptam agyacskat?

Kerdeztem: te is itt akarsz aludni?

Igen.

Masnap ott aludt, es ennyi volt a beszoktatas.A kicsi bolcsibe szoktatasa is kb. hasonloan ment.

Kisfiammal kb fél éves kora óta együtt aludtunk. Azért alakult így, mert olyan sokszor ébredt, hogy képtelen voltam ennyiszer a szobájába menni. Egyszer fel sem ébredtem a sírására, olyan fáradt voltam már. Akkor nagyon megijedtem, hogy ilyen, hogyan történhetett. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy együtt alszunk. Két évesen aztán szépen lassan visszaszokott az ágyába. Úgy, hogy csak bekísértem, meséltem egy mesét, aztán otthagytam és egyedül elaludt. Sokszor kéri a mai napig is, hogy most már menjek ki, mert aludni akar. :) 3 éves múlt októberben. Persze, az is előfordul a mai napig, hogy közénk mászik éjszaka, de én ennek csak örülök, nem zavar minket, direkt választottunk jó nagy ágyat. :)

Egy ideje egy szobában alszunk, mert jelenleg kicsi lakásban élünk, de a rutin ugyanaz. Bekísérem, mese, egyedül elalvás.

Egyébként sem az együtt alvástól, sem pedig attól, hogy babaként sokat volt ölben, nem hagytam sírni semmiért, ölben altattam, stb, nem lett rajtam csüngő kisgyerek.

Szerintem semmi összefüggés a két dolog között. A kisfiam soha nem csimpaszkodott a lábamba és wcre is eljutottam tőle. :) Szívesen elvan a mamáékkal egy egész napot is, nem sír utánam, vagy a tesómékhoz is szívesen megy játszani az uncsi tesóval.

Sajnos voltam többször kórházban is, legutóbb épp egy hete. Ilyenkor is boldogan elvan apával, persze kérdezi, hogy mikor jövök (sőt, még imádkozott is értem itthon:)), de nincs hiszti, sírás.

Szerintem egy szupaszív, boldog, kiegyensúlyozott kisfiam van. :) Nem bánom, hogy együtt aludtunk!

Úgy terveztük, hogy egy szobában fogunk aludni, ő bölcsőben, mi pedig az ágyban, de nem zárkóztunk el attól sem, hogy ha úgy alakul, velünk aludjon. Így rendszerint a bölcsőben kezdett, és az első éjjeli szoptatáskor került mellénk. 5 hónapos korában került ki a szobánkból, és raktuk össze a tesójával, de a éjszakák lefolyásán ez mit sem változtatott, minden reggel köztünk ébredt.

Kb. 1 éves koráig tartott, akkor már ő sem aludt jól köztünk, és az éjjeli maratoni szopi sem tett jót neki. Így leszoktattam az éjszakai szoptatásról, és áttettem a saját ágyába. Nem volt egyszerű. Nem az együtt alvással volt elvi problémám, hanem a gyakorlatban nem működött ez már nálunk.

Most 21 hónapos. Sokkal kevésbé anyás, mint a bátyja, akit ritkán engedtünk magunk közé, ez egyértelműen pozitív. Az éjjelt a mai napig nem alussza végig, ez nem jó. Érdekes, hogy azóta egyáltalán nem képes velünk aludni, reggel nagyon korán kel, de nem tudom átvinni magunkhoz, hogy ott lustizzunk még egy kicsit, nem szereti már. Ennek sem örülök igazán, de azért nem tragédia.

nyolc hónapos lesz a babám, úgyhogy eddig csak pozitívat tapasztaltam az együtt alvással kapcsolatban, hogy később mi lesz, azt nem tudom, de majd mindennel idejében kell foglalkozni, kár előre aggódni bármin is.

ha mondjuk 2-3 évesen nem tud önállósulni, majd akkor ráérek trenírozni, most még olyan, de olyan jó összebújni, óvni, védelmezni, átkarolni a fiatal kis emberkét, aki még annyira elveszett a világban! szerintem jó, ha együtt alszik a baba meg a mama... (de mondjuk nem ez volt a kérdés) :)

amúgy várandósan még törtem a fejem - egy szobába, vagy külön szobába legyek. aztán több szempont alapján úgy döntöttem, egy szobába, de úgy, hogy ő a kiságyába, én az ágyamban alszom (egymás mellett). aztán megszületett, és az ágyamban ragadt :) igaz, altatás után kiságyba kerül, de 11-éjfél körül, mikor megyek aludni, és ő felébred, jön mellém :)

tesóm együtt aludt mindkét gyerekével, és 2-3 éves korukra szépen önállóan aludtak a saját ágyukba, nagyon kiegyensúlyozott, vidám, egészséges, okos és aranyos gyerekek. (egyik gyereknek sincs rémálma, nem zokognak az anyjuk után éjjel)

szerintem mindenki aludjon úgy a kisbabájával, ahogy jónak érzi, akár együtt is a babával (NEM-LEHET-RÁFEKÜDNI). logikus, hogy csakis pozitív a hatása, hisz nyer egyfajta magabiztosságot a gyerek, nem fog félni az éjszakai alvástól, a sötéttől, és ha már elég okos és nagy (2-3 évesen) akkor majd büszkén alszik a szobácskájába már egyedül is.

Az első 2 hónapban a kényelem miatt aludtunk együtt. Jó volt, de a légzésfigyelőt így nem tudtam használni. Akkor még nem tudtam, hogy létezik az éjszakai gondoskodás, vagy a kötődő nevelés. Aztán akkor még a suttogó könyvet bújta, és azt hittem, ezt nem így kellene. Szépen átraktam a kiságyba, de nem külön szobába. Amikor átkerült, olyan rossz érzésem volt. Szinte hiányérzetem lett. Aztán pár hétre rá, elkezdett nemcsak3x kelni, hanem többször is. Képtelenség volt bírni, hogy visszaaltatom, várok, amíg mély álomba zuhan, és leteszem a kiságyba. Így vissza került a nagyágyba, és olyan megkönnyebbülést éreztem! Ha újra kezdhetném, akkor már az első, pillanattól kezdve velünk lenne. A párom sem bánja, annyira szeretni nézni, ahogy alszik.

most 18 hónapos. még nem hisztizik, nyugodt, de ezt nem tulajdonítom ennek. Az biztos, hogy ha kevesebb stressznek teszi ki a szülő a gyermekét és a különalvás elég rémisztő lehet, akkor boldogabb felnőttek lehetnek. Én egyedül aludtam, és nagyon sokat féltem éjszaka.

A lányom amúgy bár nyugodt, nem egy felfedező típus. A kisebb gyerekektől fél (a felnőtteket viszont szereti), kerüli őket. Ő az aki inkább a a bokorban bogarászik. De a személyisége még alakulóban van. Szerintem az együttalvás inkább a szülő-gyermek kapcsolatába van kihatással, mint elsősorban az önállóságra.

Szerintem minden anyuka és apuka látja a saját gyerekén, hogy neki hogy jobb. Ezt általánosságben nem lehet eldönteni, mert tényleg minden gyerek más.

Azt viszont nem értem, hogy a 6-os csak annyit írt, hogy vele hogy történtek a dolgok és nem adott semmi tanácsot, de valaki lepontozta. Tehát az valaki számára nem hasznos, ha leírja a tapasztalatit...

Mi egy evesek multunk,mar a korhazban nyoszogott ,igy magam melle tettem.elalszik este szopi vagy ringatas kozben,aztan hajnalban atviszem.de mi annyira szeretunk vele aludni,h sokszor mikor mi megyunk aludni atvisszuk.

Azert irtam,mert gondolom teged a hosszabb tavu dolgok erdekelne.en ugy olvastam,h az ilyen dolgoktol inkabb onallobb es magabiztosabb lesz,mert tudja, h ott az eros hatter,ha baj van