Ha így szoktatom le az éjszakai ciciről, az kegyetlenség? Van más tanácsotok?

Már nagyon kínszenvedés az éjszaka, vannak jobb napok, de átlagban 6-8-szor ébred és cicit követel. 15 hónapos. Nekem már kifejezetten fájdalmas és van, hogy fél órát nyüstöli, addig nem tudok aludni, utána is jó idő, mire visszaalszom és szinte kezdődik is újra. 10-20 perceket alszom, teljesen kimerült vagyok, emiatt nappal sem vagyok türelmes. Plusz 3 hónapos terhes vagyok.

Nem szeretnék kegyetlen módszerekhez folyamodni, de bármit próbáltam nem válik be és nekem az most nem opció, hogy előbb utóbb magától leszokik.

Szóval, ha egyszerűen megmondom, hogy nincs cici éjszaka, de ott fekszem mellette és simogatom meg dúdolok neki, amíg el nem alszik, persze mindeközben torka szakadtából üvölt, de nem hagyom magára, akkor az kegyetlenség?

A délutáni ciciről így szokott le egyébként, de az olyan könnyen ment, első nap 20 percet sírt (ezt úgy gondoltam még belefér, végig mellette feküdtem és vigasztaltam), második nap 8-at, harmadik nap már csak nyöszörgött picit, azóta pedig tudja, hogy könyvet nézegetünk és közben elalszik, soha többet nem volt gond belőle.

Viszont az éjszakaira ahányszor próbát tettem, hatalmas hiszti, rángatózva üvöltés, fuldoklóroham meg minden ilyesmi lett és mivel olyankor itt van a férjem is, aki nagyon sajnálja a gyereket, én is hamarabb beadtam a derekam. Meg nem is szerettem volna, ha 20 percnél tovább üvölt.

Szóval teljesen tanácstalan vagyok, már teljesen kikészültem, folyamatosan fogyok, pedig vékony vagyok, egész nap stresszes vagyok, végkimerültséget érzek. Közben meg ott a kisbaba a hasamban, akiért szintén felelősséggel tartozom és nem szeretném, ha bármi baja lenne emiatt a periódus miatt.

Ti mit tennétek?