Mit tegyek, hogy végre normálisan aludjon éjszaka?!?!?! Nem bírom az éjszakákat, már utálom ezt a egészet.

Szerintem a nagyobb gond a te alvászavarod... A gyerek egyszerűen megszokta, hogy minden nyekkenésre ott vagy, tehát tudja már nagyon jól, hogy ezzel téged irányítani tud.

Én alszom, mint a lőtt nyúl, sokszor azért aggódom, hogy mi van, ha akkor sem ébredek fel, ha baj van. 3 kicsi gyerekem van, a kicsi még kiságyban. Ő sose ébred sírva, de mivel én nehezen ébredek, egy darabig gagyog, majd kiabálni kezd, amíg meg nem hallom. A nagyok meg már jönnek, ha vmi gond van. A középső fiam volt (még mindig az), hogy nem marad nyugton az ágyban, jön-megy, pakol, forgolódik. Őt már jó ideje a pihenőszékbe bekötve altatom el, különben már megbolondultam volna. Őt én rontottam el, tudom, mert a bölcsiben lefektetik, és ott nyugton van... Nála azért kellett kitalálni vmit, mert nagy és nehéz volt már egy évesen, a kistesó meg úton, és nem volt vicces, hogy belekönyökölt, belerúgott a hasamba, ölbe venni nem tudtam, mert nem fért el. Valószínűnek tartom, hogy nagy baj nem lehet a gyerekkel a rossz szokáson túl, mert mint írod a férjed alszik, mint a bunda. Nálunk ha tényleg sírás van, mindketten meghalljuk. Férjedet nem lehet bevetni, míg te kipróbálsz vmit, ami a saját pihenésed segíti? Vannak gyógynövényes nyugtatók is, ami nem gyógyszer, nem méreg, és még csak hozzászokni sem lehet, még csak nem is receptkötelesek.

Akkor egyetlen megoldás, hogy a férjed hétvégén egy bögre kávéval vigyáz a gyerekre, te meg lefekszel és aznapra szabadságolod magad.

A nappali alvás is több, mint a semmi.

Xanax után a gyógyfüves cuccok semmit nem fognak érni.

Hihetetlen, nagyon sok szempont alapján megegyezik az én, a mi életünk a tiétekkel. Ilyen típusú volt a lányom is ebben a korában. Soha még egy pohár vizet sem hagyott nyugodtan meginni vagy enni, ő is szintén lecibálta még a nadrágomat is rólam, csak vegyem ölbe....na ez azóta is tart még, mármint a vegyem ölbe rész (20 hós).Visszatérve az eredeti gondhoz.

Én is szörnyen rossz alvó vagyok, én is minden szirszarra felkeltem mellette, férjem bezzeg nagyokat aludt. Volt, hogy a nappaliba költöztem 1-1 éjjelre, férjem szerint meg se nyekkent éjjel (vagyis ekkor ő még 1 x evett, ezt leszámítva).3 éves koromtól én sem aludtam nappal, oviban se, otthon se. :)

Na, nekem a következő vált be: sok Mg, vitaminok rendes pótlása, rendes étkezés (most lehet kinevettek, de nekem ez sem ment egyszerűen, a vércukorszintem meg állandóan ingadozott, így ingerlékenyebb voltam) De! Éjszakára füldugó! Neten lehet rendelni egy cégtől, horkolás ellen árulják (Alpine sleep soft a neve), viszont a babasírást és egyéb hangos zajt átereszti. És tényleg bevált, már a forgolódására, nyögésekre- szuszogásokra nem ébredtem, tényleg csak akkor, ha kellett, és nem feltétlenül csak a hangos sírást szűrte át.

Egyébként a mi problémánk,az éjszakai kelések 15. hónap után megszűntek. A fogzás is okozta, már így utólag tudom.

Jelenleg mi úgy alszunk, hogy a saját ágyunk mellé van húzva a kiságy, de az az oldala, ami érintkezik a miénkkel, ott a rácsot levettük. Így ha meg is ébred , akkor fel sem kelek, csak oldalra fordulva megsimogatom, vizet is adok, ha kéri, mindezt a legnagyobb kényelem mellett. Így én is gyorsan visszaalszom. Majd külön szobába tesszük, ha majd mi akarjuk , az alvás érdekében ez most mindenkinek jó. Főleg ennyi nem alvásos idő után ez felüdülés nekem.

Remélem tudtam segíteni, nem fárasztalak tovább. Kitartást!

Utolsó vagyok.

Megijeszteni azért nem akartalak. :) A ti korotokban nálunk szeparációs szorongás volt, amiatt csinálta az "ölben életet". Most, csak kedvtelés neki. Vannak jobb és rosszabb napok, ÉN szerintem van csak többet ölben, mint kellene, de valójában csak kíváncsi. Ilyenkor van, hogy etetőszékbe rakom, vagy csak fel a konyhapultra, amíg pl. elmosogatok. Csupán látni akarja, vagy kicsit aktívan bele akar kontárkodni abba, amit csinálok. Na meg már utánoz. Tehát visszatérve nem cipelem én egész nap, pedig kérné. :) 12 kg. A hátam sem bírja. Ez van.

HA majd ki tudod aludni magad legalább 1 héten át, akkor rózsásabban fogod látni a világot és a nappalok is szebbek, könnyebbek lesznek, hidd el. Csak tarts ki és türelem addig. Átérzem minden napodat.

A négy évesem is kel még éjjel és folyton a s..gemben van.

Mondjuk ő már lerendezi magát, kis segítséggel. Van egy kis zseblámpája, azzal megy vécére és iszik a kikeszitett innivalójából.

Nálunk anno az éjjelifény segített.

Most kapott egy újat, egy teknőst, amit Elnézegetve bealszik. Szerintem se szaladj oda minden nyafira, ne vedd fel, ha nem muszáj, ne beszélj hozzá, csak testben legyél ott. Meg kell tanulnia magától elaludni. Ez itt a kulcs. Ha ez sikerül, meghosszabbodnak az éjszakáid.

Kitartás!

Nálunk egyébként csukva van az ajtaja, de az a sima pozdorja ajtó, ami hangot nem igazán fog le, ezért a halk mormogáson kívül minden kihallatszik.

Egyedül a fürdőben és a hálóban nem hallani, ezek miatt a helyiségek miatt van bébiőr.

Kutyás múltam van és azt vettem észre, hogy némi módosítással 2 év alatti gyerekeknél működik az elvek nagy része.

Pl. a kutyáknál is létezik szeparációs szorongás, ilyenkor rendezi át a lakást a kutya, ha elmegy a gazdi. Erre bevett módszer, hogy kimegyünk az ajtón, 2 mp múlva visszamegyünk, aztán 10 mp (igen, addig ácsorgunk pár méterre az ajtótól), aztán lassanként egyre hosszabb időre emeljük.

A kutya egy idő után összerakja, hogy nincs végleg itthagyva.

Babáknál is remekül működik a módszer, sőt, ők közben nem próbálják meg belülről lebontani az ajtót.

Próbálj egyre hosszabb ideig várni, amíg reagálsz, illetve figyeld, hogy TÉNYLEG kétségbe van-e esve. Sokszor unalomból adnak ki hangokat, néha hangosat is.

Babáknál gyorsabb is a folyamat, néhány nap alatt ki lehet annyira tágítani az időintervallumokat, hogy csak egyszer, vagy egyáltalán nem ébred. Illetve ébred, mert mindenki felébred éjjel többször, csak vissza is tud aludni majd segítség nélkül.

Jól csinálod, csak így tovább! :)