Akik egy ágyban aludtak a babájukkal, hány hónapos korától és hogyan, milyen módon került át a gyerkőc a saját ágyába?

Tudom, hogy megint nagyon sok anyuka meg fog támadni, de azért én leírom, hogy velünk mi újság. Az első éjszaka beletettem kisfiunkat a kiságyba. Férjem rám nézett nagy boci szemekkel, :) és mondta, hogy szeretné hallgatni a baba szuszogását végre, és hozzábújni. (sajnos sokat voltunk kórházban) Hát nekem sem kellett könyörögni, befektettem magunk közé. Most 25 hónapos, és még mindig velünk alszik. Meg sem próbáltam még külön ágyba tenni, de ennek a miértjét nem tudom.

Ilyenkor általában mindenki azzal jön, hogy ezzel tönkre tesszük a házas életünket. Hát köszönjük, de nekünk az is tökéletes. :D Most várjuk a második babánkat, de őt már a kiságyba szoktatom! :)

Ödipusz-komplexusról hallottatok már?

Beteges, ha egy több éves gyerek együtt alszik anyucival! Akárcsak az, mikor több éves koráig szoptatják!

Nem gonoszságból vagy előítéletből mondom, forduljon dilidokihoz az, akinek ilyen gondja van! Mert ez gond, ha elismeri, ha nem.

Egyik ismeretterjesztő tv csatornán volt egy sorozat, mely a csalási-, és főként a gyereknevelési gondokkal foglalkozott. Több részben előjött egy a két probléma, újra és újra. (az együtt alvás és a sokáig szoptatás) Számtalan pszichés probléma áll mögötte, melyet a szakemberek jól ismernek.

Én férfi vagyok, természetesen egészen más szemmel nézem a világot, mint a nők. De ismerek felnőtteket is aki gyerekkorukban ilyen viszonyban voltak anyukkal... (pl. unokatesó, nagyon jó barát) 35-45 évesek manapság és egyiknek sincs normális élete. Egyik meleg lett, de álcából megházasodott, mert a társadalom ezt várja el tőle, majd elvált, és összebútorozott egy pasival. Azóta boldog. (ő teljes családban nőt fel, de anyuci ki sem engedte szinte a szárnyai alól) Másik srác, aki anyukájával és öccsével éltek hármasban szintén nem találja magát a világban, mióta elköltözött anyucitól. Hat, nem kevesebb 6 gyereke van, de szinte mind másik nőtől... :-o A harmadik ilyen ismerősöm (rokonom), 40 éves, de nem is volt együtt nővel még soha. Anyukája egy éve halt meg, addig együtt éltek. És még egy ilyen környezetben felnőtt ismerősöm van. Ő 35 éves koráig élt, lakott együtt szüleivel, mikor anyuka otthagyta őket, szülei elváltak. Addig nem is volt senkije. Két éve múlva, mikor apja meghalt, konténerbe kidobott minden emléket, a csupasz falakig kiürítette a lakást, és új életet kezdett. 2 éve van barátnője, az első életében. (mázlijára, bombázó a csaj és fiatal)

Más példákat is mondhatnék. Gyermekeim által, az ő környezetükben, baráti körükben is akadnak szimatszatyros (waldorfos) szülők, akik szintén egy ágyikóban élik családi életüket mindannyian. Nem is értem, miért van egyáltalán több szobájuk... Ezen familliákban is főként a kisfiúkon látszik a defekt. Lányosak, nyálasak, félősek, bambák. Egyik ilyen családnál szinte nem is tudjuk megkülönböztetni a kisfiút és a kislányt. Mindkettő rövid hajú, babaarcú, se fiúsak, se lányosak :-o /itt anyuka is eléggé fiús kinézet, egyedül neveli őket/

/Nekem négy csemetém van, két fiú, két lány, de egyik sem aludt velünk, hanem a szomszédos szobában, saját ágyban. Nagyon klassz saját kis "fészkük" van. Imádják! Természetesen, ha rosszat álmodnak, vagy bármi gondjuk volt, akkor bebújhattak/bújhatnak mellénk, de akkor is törekedünk/tünk arra, hogy visszamenjenek saját ágyukba.

Még egy megjegyzés: Az, hogy nem alszunk egy ágybanm ég nem jelenti, hogy ne imádnánk őket, ők pedig minket! Vagy ne kapnák meg a megfelelő szeretetet, lelki és fizikai kontaktust. Nálunk minden nap meseolvasás van este, mikor itthon vannak napközben, akkor déli alvásnál is. /felváltva olvasunk párommal, egyik nap ő, másik nap én. Ha nem ér rá valamelyikünk, akkor pótoljuk. Ezt a gyerekek nagyon számon tartják. :-) / Bár néha a Szeleburdi családra hasonlítunk, próbálunk szeretetben, békében, egyensúlyban élni. :-) De ehhez semmiképp nem szükséges együtt aludni a gyerekekkel!

Kedves (4-es) hozzászóló! Teljes mértékben egyetértek!

Nekem két gyermekem van és szintén nem tartom egészségesnek, hogy állandóan velünk aludjanak. Babakoruk óta saját kiságyuk van. És ez így egészséges. Ettől még nagy a szeretet nálunk is!

Annyival még kiegészíteném, a szülőknek is joguk és igényük van a pihenésre és a kettesben eltöltött percekre, órákra. Azt pedig kifejezetten undorítónak tartom, hogy a gyerek, gyerekek jelenlétében szeretkezzenek a szülők!!! Még akkor is, ha alszanak a kicsik.

Nem is tudom, milyen intim élete lehet az ilyen házaspárnak.(?) Bár lehetséges, neki elég, egy "parasztos" szex, mikor fél percre ráfekszik az ura... Majd csodálkozik az anyuka, hogy férje máshol keresi a boldogságot.

Most, mikor jobban belegondolkodok nagyon undorító lehet egy ovis, kisiskolás nagy gyerek mellett szexelni egy ágyban! FÚJ!!!