Kinek mikor szokott át a babája a saját ágyban, egyedül alvásra? Azok válaszát várnám, akik együtt aludtak, alszanak babájukkal!

szia én befeküdtem a lányom kiságya elé, és ott aludtam el sokszor, persze a terv az volt, hogy ha elalszik, kijövök, de nem mindig sikerült.

Megjött a kistesó, és amit addig elértem, vége is lett. Mivel nem tudtam 2 felé szakadni, együtt aludtunk az ágyban, majd később 3-asban( apa mindig éjszakás).

Most ott tartunk, hogy 4 éves a lányom, 2.5 a fiam, de még mindig együtt alszunk, mert nem alszanak el nélkülem.

Én sem tudom hogy szoktassam le róla őket, de szerintem ha eddig nem sikerült, ezután sem fog.

Talán ha nagyobbak lesznek.

Remélem valaki ad jó ötletet, és neked sikerülni fog.

Szia

A kislányom 6 hetes koráig aludt velem a nagyágyon, de mivel mindketten mocorgósak vagyunk, felváltva keltegettük egymás :S

Nagyon nehéz másfél hét volt, míg átszokott a kiságyába (ott van a szobánkban egyenlőre), de azóta mindketten nyugodtabban és mélyebben tudunk pihenni.

Én úgy csináltam, hogy : felsírt, kivettem, megnyugodott, visszatettem - és ezt játszottuk el első éjjel vagy 100x, aztán 2.éjjel már csak 5x, aztán meg max1-2x.

Hamar rájött, hogy nem történt tragédia, mert így is éppolyan gyorsan tudtam segíteni neki, ha bármi baja adódott - mivel a hálónkban van a kiságya. Azt tervezzük, hogy ha vége a fűtési szezonnak, átkerül a saját szobájába, ekkor kb 7-8 hónapos lesz. Remélem ez is ilyen zökkenőmentesen zajlik majd.

Szia! Mi a kórházban, majd itthon 3-asban 1 hétig együtt aludtunk. A kórházban utolsó nap 2-3-szor próbáltam külön a mellénk húzott kiságyába tenni, úgy nézett rám, hogy meg is bántam, együtt aludtunk, de itthon ugyanez bevállt! Azért, mert a császár után már jobb állapotban voltam+ az ágy szintbeli különbsége kisebb, így bármikor átnyúltam, simogattam, és bármikor a legkisebb jelzésre reagáltam: lehetőleg simi, ha nem nyugodott meg, kezembe vettem, és ha úgz láttam, szopi. Így itthon hamar megszokta a külön alvást, és hamar át is aludta az éjszakát, pedig éjszakás ritmusból szoktatuk nappalira.

Akkor kezdődtek a probl-ák, amikor 3.5 hósan felköltöztünk a nappaliból az emeletre, külön de egybenyíló szobába, itt más okok miatt is, de ismét egyre gyakrabban felébredt, egyre többet evett. Az egyéb okokat eddig nem tudtuk megváltoztatni (szomszédok, hangosabban hallatszik a spec. tetőn az eső...stb).

Viszont eddig minidg cicire aludt el, és valahogy napközben sem tudtam az alvás-evést különválasztani, mert mit csináljak, ha belealszik? (Hamar felébred, mert amúgy 9-11 órákat alszik max/nap, de mindig egy remény, hogy majd most...) Tegnap a férjem kitalálta, hogy azt kéne megszoknia, hogy ne legyen cicifüggő, bár hangsúlyozom, ez engem sem zavart. Mivel nálam eddig mindig szopi volt a vége a nehéz elalvásoknak, most ő fektette le. Igaz, hogy "ne sérüljön a biztonságérzete", én folyamatosan ott köröztem, szorította a kezemet...stb. Kb fél óra sírás után (nálam lemértük 1 órát vagy többet is sírt már mire cicit kapott alváshoz) láss csodát: abbahagyta!! Ezután még férjem hordozta egy darabig, majd éberen lefektette, amikor más álmosak voltak a szemei és 3-ig aludt! Ez igazi sikerélmény, utána csak 6-kor ébredt fel, majd fél 8-kor keltünk.

Remélem, jó ötletet adtam, vagy sikerül megoldanotok!

Ismét a 13.06-os. Még annyi, h szerintem mindegy, mikor rakod külön, ha nem magától akarja, így is úgy is törés az életében. Talán kisebb korban nagyobb sérülés, de olyan nagy különbség szerintem nincs az első években. Magától meg miért akarhatja? Szerintem ha más gyerekektől hallja..stb, mert bárki bármit mond, az olyan ősi népeknél, ahol nem szokás különaludni, biztos nem akarja egy kisgyerek!

Nekem csak amiatt volt fontos, mert tervezünk kistestvéreket.