Régen hogyan bírták ki az anyukák, hogy az újszülött ordít mert éhes, viszont ők nem keltek fel megetetni?

Abban az időben azért volt ezt "könnyebb" megtenni, mert mindenki egységesen ezt tanácsolta, így sok anyuka tényleg elhitte, hogy ez a helyes. Talán kicsit más téma, de amikor az én igény szerint szoptatott babámat műtötték 2 hónaposan, ők is kikötötték, hogy műtét előtt 4 órával kaphat enni utoljára, ráadásul csúsztak is, szóval szegénykém vagy 5 órát nem kapott enni. És csak sírt az éhségtől, nekem meg megszakadt a szívem, és folyt a tejem, de tudtam, hogy tilos most enni adnom neki. Tudom, ez extrém, de bizos vagyok benne, hogy a régi sírni hagyó anyukák sem gonoszságból hagyták a babát, hanem mert elhitték, hogy ezzel tesznek jót neki.

Egyébként régen sem fogadta meg mindenki ezt a tanácsot. Igaz, anyum azt meséli, hogy ők éjjel csak teáztattak, és ha attól nem nyugodtunk meg, akkor hagytam magunkban sírni, de anyósom azt mondja, ő mindkét gyerekével egy ágyban aludt 1 éves korukig, mert így volt a legegyszerűbb megoldani az éjjeli szoptatást.

Egyébként tényleg trendek jönnek-mennek, néha én is elgondolkodom azon, hogy a lányom (vagy a menyem - pláne) milyen elvek szerint fog nevelni.