Mit csinálok rosszul?

Nem csinálsz rosszul semmit. 5 hetesen szerintem még az sem baj, ha egész nap rajtad lóg (persze nem egyfolytában cicin). Nem biztos, hogy később így lesz, mert 1-2 hét alatt is rengeteget változnak. Az pedig még nagyon messze van, hogy a pároddal úgy menjetek el valahova, hogy más altatja a gyereket.

Az miért baj, hogy 10-kor alszik el? Gondolom éjszaka is eszik.

Én így csináltam:

Sötét szoba (ajtó nyitva!, másik szobából, helyiségből fény áradjon ki!), elemlámpa, fal.

Dúdoltam és közben a falra világítottam. Lassan ide-oda huzigáltam kis távolságban. Esetleg, ha a falon az ágyánál van valami dísz, akkor arra nyugodtan rávilágíthatsz.

Megvártam, amíg elfárad a szeme (dörzsöli), nem intenzív a kéz-láb mozgása és akkor raktam hasra.

Betettem neki a cumit és simogattam nagyon kicsit a hátát.

Szépen, egyenletesen.

Kezdetben 5 perc alatt elaludt, fél éves korában negyed óráig is elszórakoztunk ezzel.

Most 15 hónapos, csak lerakom hasra aludni (akár nappal, akár este) és alszik 10 perc múlva. :)))

Én most fogom neki bevezetni a mese olvasást lefekvés előtt.

Egyébként én a csillagok háborúját, a dallast, a kiskarácsony - nagy karácsonyt, a hulla pelyhest dúdoltam.

Leginkább a dallast szerette :))

Az, hogy mi lett volna a jó megoldás és az ő gyerekénél mi vált be/nem vált be, azt mindig utólag tudja az ember.

Én az elején nagyon lazán vettem az alvás-evés dolgot. Nálam az a gond, hogy ha nem alszom eleget akkor másnap egy elviselhetetlen dühöngő sárkány vagyok, ami senkinek sem jó. Úgyhogy én azt mondtam, hogy engem nem érdekel, hogy ki hol és hogyan alszik, de nekem éjjel kuss legyen. Az én gyerekeim nagy cicimániások voltak és a rácsoktól (gyerekágy) hisztérikus rohamot kaptak, úgyhogy mi úgy aludtunk mint az egerek - aki ahol vackot csinál magának. Tőlem akár cicin lógva is elalhattak.

Volt ágyunk, vastag matracok a másik szobában, aztán végül valahol aludt mindenki.

Amikor még csak a nagyobb volt, akkor előfordult, hogy éjjel megszoptattam magam mellett, gondoltam aludjon be, majd elpakolom a cicit. De közben én is bealudtam. Pár órával később felébredt a gyerek, látta hogy tálalva van és arra ébredtem, hogy kiszolgálta magát. Pár perc és aludtunk tovább. Férjem mondta is, hogy észre se venni, hogy gyerek van nálunk, lefekvéstől reggelig aludt folyamatosan, így kipihente magát ő is.

Ennek ellenére simán aludtak a szüleimnél, már piciként is. Mindenki azzal riogatott, hogy majd nem tudom őket kirakni az ágyból, mégis sikerült. Amikor eljött az idő, akkor megvettük nagyobb ágyacskákat a gyerekszobába és szépen ott alszanak.

1-es vagyok.

Az enyém 5 hetesen őrület amit művelt, egy zombi voltam mellette, pedig tápszeres. Szerdán volt 2 hónapos és 5 napja már átalussza az éjszakát. Ha nekem 1 hete ezt mondja valaki, kiröhögöm.

Különben nekem is sokat segített, az amit a 4-es írt. Korábban úgy próbáltam altatni, hogy ültem az ágya mellett, simogattam, vagy ringattam stb. Mire mindennel végeztünk és kimostam, fertőtlenítettem a cumisüveget addigra majdnem kelni kellett a következő etetésre. Amikor magunk közé vettem, akkor én is tudtam egy kicsit pihenni. Azért nem mindegy, hogy fekve, vagy a kiságy mellett simogatom. Simán leszokott azóta róla, utolsó evés után 10 körül kidől és reggel 7-ig alszik, ott ahol leteszem.

nekem 2 éves a nagyobb lányom, és én azt tapasztaltam, hogy nem létezik olyan, hogy ha valamit valahogy csinálsz, akkor az örökké úgy lesz, vagy szenvedés lesz megváltoztatni. egy éves koráig együtt aludtam vele, férjemtől külön, másfél éves koráig csak szopizva aludt el, napközben pedig csak babakocsiban ringatva. Egy és másfél éves kora között szépen fokozatosan lett átszoktatva, azóta külön, egyedül alszik, egész éjjel nem ébred. Úgyhogy még most elrontani nem tudsz semmit.

Van most egy 1 hós babám is, vele is hasonló van, mint veletek. Csak este nyűgös, és órákig cicizni akar, nappal pedig nincs ilyen. Egyébként az nagyon gyerekfüggő, hogy mennyire bír elaludni az anyja nélkül, csak akkor derül ki, ha már ott lesztek. :)

4: "én azt tapasztaltam, hogy nem létezik olyan, hogy ha valamit valahogy csinálsz, akkor az örökké úgy lesz, vagy szenvedés lesz megváltoztatni. "

Ezt én is észrevettem. Náluk is különféle korszakok voltak, ami az egyik héten még volt, annak a következő héten nyoma sem.... 5 hetes picikénél még korai azon aggódni, hogy ha most "elront" valamit az anyuka, akkor majd nem tud pár hónap múlva elmenni kikapcsolódni. Még csak ölelgetni kell azt a picit meg sokat szeretgetni. Úgyis pillanatok alatt elrepül az idő, most cirógatod az aranyos talpacskáját de hipp-hopp és a cipőboltban veszekszel vele, hogy attól, hogy 10 évesen 36-os a lába, az nem jelenti azt, hogy tűsarkút kaphat. Akkor se, ha jó rá méretben. :-S

Ez a legjobb, amit tehetsz. Nem veszed el magad tőle és nem úgy neveled, hogy megvonod tőle az anyát, amire még igenis szüksége van.

Ha 5 hónapos korában is így alszik el, akkor így alszik el. Szeret és szüksége van rád.

A többiek már megírtak mindent, még a "nem tudja majd más elaltatni" - dologra reagálnék.

Ha baba érkezik a családba, szerintem természetes, hogy hónapokra felborul az élet. Én igény szerint szoptattam/szoptatom mindkettőt, a kisfiam 9 hónapos volt, amikor már biztosra tudtam mondani, hogy délután nem fog szopizni, és elmentünk a férjemmel, amíg anyósom vigyázott rá. 13 hónaposan hagytuk abba a szoptatást, onnantól tudja más is lefektetni.

Így egy évig nem jártunk este sehova. Kibírtuk. Romantikáztunk az erkélyen. Most 6 hónapos a kicsi, mellőle se járunk el, igaz, ő könnyebb eset, mint a bátyja, múltkor például elmentünk hármasban étterembe (a nagy a Papánál volt), végig csendben volt, mintha kettesben lettünk volna. :)

Lesz még időtök bőven, hogy bepótoljátok az elmászkálást, de ezeket az első hónapokat senki nem adja vissza a baba és a Te életedben.