Hogy lehet kibírni az éjszakázást és miért nem alszik a kisfiam (1 éves lesz)?

Én gyerekem születésétől 1 éves koráig nem aludt 40 percnél többet egyhuzamban, de sokszor órákig sírt.

Ha elég sokáig tart ez az állapot, belecsúszol a minden mindegybe, és le fogod fosni a takarítást, főzést, nagyobb gyereket, férjet, mindent, mert a mentális épséged is rámegy. Csak mész a túlélésre. Szó szerint. Én aludtam bármikor, ha tudtam 20-30 perceket. Földön, széken, babakarámban, stb. Annyira kimerült voltam, hogy volt, hogy elájultam a síró gyerekem mellett, és nem tudtam felkelni rá, hogy mellettem ül és ordítva sír, a férjem alig bírt felébreszteni. Ő is sokat virrasztott vele, de dolgoznia kellett, nem tudott segíteni, a családom meg nem volt hajlandó.

Hát én megszenvedtem azt az évet, nagyon sötét időszak volt. Ha mód van rá, fizess valakit, aki virraszt vele, helyetted, vagy aludj vele, hátha segít neki. Mindegy, csak menj a könnyebb megoldás felé. Nem alvásból nem kell sok, hogy eszement mértékben kicsináljon fizikailag és mentálisan.

Nálunk 2,5 éves koráig kb óránként kelt.Én nem tudtam megszokni. Olyan voltam a 2 éves gyerek mellett is mintha újszülött babám lett volna.:D Aztán amúgy mégis elment és utólag már nem látom borzasztónak. Pedig ki voltam teljesen.

Voltak 1 éves kora körül és 2 évesen olyan időszakok amikor pár hétig este 11-12 környékén felkelt és kb 3 órát egyhuzamban fent volt aztán utána aludtunk tovább óránként kelve. Szerintem ez nálatok is valami hasonló dolog lehet ami el fog múlni hamarosan.

Ami biztos, hogy pld ha valami nagymozgás jött amit előtte nem tudott akkor mindig még carabbul aludt vagy a beszéd megkezdésekor volt még egy komolyabb hullám.

Aludj amikor lehet, függetlenül attól hogy éppen milyen más dolgod volna.Én pld letoltam egyedül a 2,5 évet és nem halltam bele, de biztos vagyok abban, hogy nem vagyok ezzel egyedül.:D Szóval 3 hét nem a világ, ha hónapokig kitart meg jelezd a gyerekorvosnak és elküldenek pár vizsgálatra. De valószínűleg lassan lecseng nálatok ez a nem alvós időszak.

Hozzászokik az ember...

Nekem 8 hónaposan "romlott el" a kicsi. Onnan szó szerint óránként fenn volt. Mindegy mit csináltam vele, kelt. 10honaposan a ciciről is leszoktattam, mert ilyenkor mindig kérte. Ennek ellenére 1.5 éves koráig kitartott ez az óránként kelés

1.5 és 2 éves kora közt "csak" 4-5x kelt.

2 éves kora óta pedig 3-4x. Szeptemberbe múlt 3.

Én 2 éves kora óta dolgozom pluszba.

Azóta gyakorlatilag 4-6óra alvásokkal élek. És tök jól bírom. Az elején meg bele akartam halni.

Meg lehet szokni. A fiam 2,5 éves, még mindig rettenetes alvó. Vannak rossz éjszakák, és vannak még rosszabbak. Én mellette dolgozom is, szóval kemény. De amikor csak átlagosan rossz az éjszaka, azt már megszoktam.

Most éjszaka először aludt 2 órát. Aztán felkelt, rá 1 órára, aztán 50 percre, aztán 45 percre, aztán már csak 40, 30. Aztán hajnalban megint sikerült neki ilyen 1-1,5 órákat aludni. Én fent voltam 11-től 3-ig egyfolytában. Utána is csak ilyen 15 percekre szundítottam el. Förtelmes volt. Ennek ellenére nem vagyok zombi. Érzem, hogy fáradt vagyok, de annyira nem vészes. Szerintem hozzá van szokva a szervezetem. Mondjuk ilyenkor hétvégén annyi könnyebbség van, hogy ebéd után tudok vele aludni. Amíg itthon voltam vele, akkor is mindig lepihentem.

A házimunka is mindig megvárt, szóval első volt az, hogy valamennyit azért tudjak pihenni.

A lányom is rossz alvó volt(bár nem ennyire), nála 3 éves koráig tartott. Ott mintha elvágták volna. Azóta jól alszik, max akkor ébred, ha beteg.

Kitartást!

18 hónapos koráig brutál sokszor keltünk. 24 hónaposan volt átaludt éjszakánk. De utána is rendszeresen visszaesett (fogzás,szepa,bölcsi miatt). Nagyon nehéz, de túl leszel rajta! ❤️ a mi kapcsolatunkat megviselte, de miután rendeződött az este, mi is kipihentebben tudtunk együttlenni. Azóta tudunk esti filmezéseket csinálni, mert nem kell artól félni hogy óránként kel.