Miért vállal valaki második gyereket, ha az első is borzalmas alvó?

Figyelj, számtalan olyan dolog van a világon, amit az ember bevállal akkor is, ha kellemetlenséggel jár, mert a célt nézi.

Mi pl. idén nyáron költöztünk. Iszonyatos szívás volt az egész, még átmeneti albiba is kellett mennünk, a lakás sokkal később lett kész, mint ígérték, folyton kipakoltunk, visszapakoltunk, cipekedtünk, hadd ne soroljam. Tudtuk, hogy ez lesz, ha úgy tetszik, néha telesírtam vele a világot, hogy mekkora szopás, de most itt a szép új lakás, mindenki boldog, és már el is felejtettük, mivel járt.

A két kisgyerek ugyanez. Két gyereket akartunk, pont. Igazad van, volt pár nehezebb évünk, de tudtuk, hogy ez lesz, és ennek tudatában vállaltuk. Már felsősök, néha nosztalgiázva emlegetjük, mennyire nem aludtak, de már réges régen nem ez a fontos.

Mások meg többek között amiatt vállalják a kis korkülönbséget, mert egyben szeretnék a babázós időszakot letudni. Annyit kéne csak elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák.

De komolyan nem értem, mit kell ezen ennyit rugózni. Kit akarsz meggyőzni, és miről?

Nekem volt 2 álom gyerek 3 hósan nem keltek fel éjjel2 év volt köztük, nem volt has fájás, azt sem tudtam mi az a szélcső.

Majd 20 év múlva 40 évesen kaptam a sírósabbat, de még ő is 6 hósan már átaludta az éjszakát, voltak borulások, hogy nehezen aludt vissza ha felébredt.

Bebújtközénk én kifordúltam ő meg volt, hogy 1-2 órát pörgött a hátam mögött, de én aludtam

Hát ha apukád azt mondja, akkor úgy is van 🤦‍♀️

Idióta....

“ 4-5 évesen már nem kel a gyerek éjjel (max ha beteg), így lehet előröl kezdeni és az az első hónapok után szintén nem lesz megterhelő.”

Jah, csak 4-5 éves mellett nappal sem tudsz aludni, meg kellhetsz korán, hogy elvidd az oviba. Míg ha kis korkülönbség van, akkor sokkal nyugosabb. Meg a 4-5 éves lehet nem kell fel éjjel (bár az sem ritka, hogy igen), viszont más életszakaban van és annak megfelelően más problémái vannak