Hol alszik a babátok, kedves szülők?
Hol aludt a kezdetektől? Történt e változás? Szerintetek mi a legjobb a kicsinek, saját szobában aludni vagy a szülőkkel? 1 év alatti gyermeket vegyetek alapul. Ti hogyan csináljátok/csináltátok?
Mi most vagyunk a "4 month sleeping regression" szakaszban, emiatt sok minden felvetődik bennem. A kicsink 3,5 hónapos, velem alszik egy szobában, apuka a vendégszobában (alkalmanként velünk). Anyósom folyamatos kérdezgeti, hogy mikor alszik a saját szobájában a kicsi. Az ő gyerekei mind a kezdetektől fogva külön aludtak. Amikor mondtam, hogy a jelenlegi ajánlás szerint 1 éves korig ajánlott, de minimum 6 hónapig, akkor láttam rajta, hogy szerinte abnormális dolog. Azt nem mondom, hogy fenékig tejföl az együtt alvás, mert hajnal 4-től gyakran kel. Viszont mindig az volt/van bennem, hogy könnyebb így, hogy csak kikapom a co-sleeperből, mintsem egész hajnalban szambázzak egyik szobából a másikba, mert kel, mert kiesett a cumi... Nem tudom. Ez az időszak alapból szívás, hiszen most kezd el úgy aludni, mint mi felnőttek, emiatt is kel, illetve szerintem nem eszik eleget nappal, mert már sok minden érdekesebb, mint az evés (anyatejes). Viszont már nem is szeretek beszélni arról, hogy kel hajnalban, mert folyton azt érzem, hogy na azért van ez, mert velem alszik, azért vagyok fáradt, mert nem tudok tőle aludni... ergó s*@rul csinálom. Kértem épp ma segítséget, tanácsot alvási szakembertől, hát meglátjuk. Illetve olvasok a témában, ha időm engedi, ami mostanában nem sok van, ugyanis a kicsi nem akar 30 percnél többet aludni nappal. De érdekelne a ti tapasztalatok is. Hogyan csináljátok?
válasza:11 hónapos koráig a mi szobánkban aludt. 8 hónapos kora óta matracon a mi ágyunk mellett, ahova le tudtam menni, mellette lenni, megszoptatni, majd visszakommandózni.
1 évesen költözött a saját szobájába (IKEA Kura ágya van, a föld szintjén lévő matraccal). Amíg kicsi volt be tudtam mellé feküdni. Majd lett egy vendégmatrac az ágya mellett. Ha kell ott alszunk mellette (vagy én, vagy a férjem).
Sosem aludt az ágyunkban. Most 2,5 éves és közölte, hogy aludjak végig mellette. Mondtam, hogy mindenkinek van ágya, és ott alszik, így én a hálószobában alszom, ő meg itt. Jó akkor ő is jön a hálószobába. Nem enegdtük, megbeszéltük, úgy hogy neki is jó legyen és komfortos. De érdekes módon aznap éjszaka kétszer ébredt sírva, hogy "aaaaanyyaaaaa". Fel kellett dolgoznia. Viszont minden nyikjára egyből megyünk. A mai napig. Mert számunkra sokkal fontosabb, hogy biztonságban érezze magát és tudja, hogy ránk számíthat, minthogy demonstráljuk neki hogy mi vagyunk a főnökök. És tök érthető, hogy egy pici gyerek nem szeretne egyedül (el)aludni.
válasza: válasza:Köszönöm szépen a további válaszokat.
Egyszerűen úgy érzem néha, hogy $z@rul csinálom, csinálhatnám jobban, legalábbis ezt az érzést keltik bennem néhányan. És nem szeretem, hogy ezt érzem, de amikor már rákérdeznek bizonyos emberek folyamatosan ugyanarra, pl. hogy: "Még mindig a ti szobátokban alszik?" vagy "Még mindig nem alussza át az éjszakát, mi felkeltettük, megetettük, hogy reggelig aludjon" avagy "Meddig tervezitek ott altatni, egy éves koráig? (hálószobánkban), esetleg "X már ilyenkor külön szobában aludt" stb...egyszerre sírnék és dühöngenék, teszem is legbelül...Nem vagyok erre büszke. Én teszem azt, amit tudok. Lehet tudnám sokkal jobban is, csak még nem jöttem rá, hogy hogyan.
Ma kipróbáltam, de mellette maradtam, simiztem, ringattam (az ágyban), illetve járkáltam, pakoltam a szobájában. Elaludt, de nem került kevesebb időbe. Délután már nem működött, pedig előtte a karomban is ringattam. Nem sírt, csak nyűglődött, így kivettem a kiságyból.
Az utóbbi időben egyszerűen nem tud sokáig aludni, mint írtam max 30 percet, ma aludt 3 órát majdnem, de ez egyedi eset az utóbbi időben. Szopik, belalszik (vagy elringatom), erre vagy alszik 30 percet vagy amint leteszem felkel, pedig nagyon óvatosan, ringatva rakom le. Emiatt is kértem segítséget, mármint mert látom, hogy szüksége lenne több alvásra nappal, de csak nem jön össze. Nem értem mit csinálok rosszul. Ma is 1-től aludt olyan 14:45-ig, aztán fenn volt kb. 5 órán keresztül. Ez egy ilyen kicsi babának nem jó.
És igazatok van, ez a sírni hagyás nem jön be, egyszerűen nem tudom hallgatni ( és igen, általában wc-én ülve előfordult, hogy hallgatnom kellett, sajna aranyérem lett szülés után, így nem igazán tudok csak úgy pattani, ha már "elhelyezkedtem" 😕. A férjem más, ő jobban tud utasítást (szakmai) követni, ezt mondták, ezt kell csinálni.
válasza: válasza:Nos kedves kérdező, a helyzet az, hogy az idősek tanácsával kapcsolatban fontos azt látni, hogy ők más korban, más körülmények között neveltek gyereket.
A mai 70+ dédszülők az ipari gyereknevelés kellős közepén voltak anyák. Fogalmuk nincs milyen egy gyerek igénye pláne csecsemő valójába. Ők még 12 hét után mentek vissza dolgozni, és onnantól a dadusok (1 főre 15 pici jutott) futószalag szerűen látták el. Ez volt az akkori kor. Nem kellett foglalkozni a gyerekkel, cserébe jó munkaerők lehettek. A szoptatást meg hagyjuk is.
Aztán jött a mai 50-es generáció, akinek már megint más körülményei voltak. Gyereknevelés tekintetébe szabadabban dönthettek, de a segítséget ugye az ő anyáik adták, és akkor még nem is nagyon voltak kutatások sem, amikre esetleg támaszkodni lehetett volna, így jobbára ők úgy boldogultak ahogy tudtak. De a tudatosság egyaltálan nem volt a kor jellemzője (hozzá teszem nem is volt elvárt, és nem is nagyon lehetett más forrásra támaszkodni). Így náluk előfordult a sírni a hagyás, a "micsoda szerencse, hogy leköti a tv", cukros teával kínálás és társai.
És vegyük azt is hozzá, hogy az idő mindent megszépít. Sok dologra már nem emlékeznek, hogy valójában hány éjszakát üvöltött át a gyerek, mire elfogadta, hogy nem fogják őt felvenni. Hogy gányszor köpte ki a cumit, mert nem arra volt szüksége, de ezzel el tudták hallgatazni.
A dédik nálam csodájára járnak a lányomnak, mert nem kell sem cummi, és az ujját sem szopja, mert igény szerint szoptatott. És mégis könnyen meg lehet nyugtatni ha mellette vagy.
Szóval érdemes az idősebbek tanácsát ennek tükrébe némi kritikával fogadni.
Te megint más korban vagy anya, ahol más szempontok dominálnak. Ezt el kell fogadni.
Hallgass a megérzéseidre, az mindig egy jó írány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!