Aki a kezdetektől egy szobában altatja az újszülöttet a nagy tesóval azt hogy?? Meséljetek!

Mire a kicsi megszületett a nagy annyira kipurcant a babakori nem alvástól, hogy már ágyúval is alig lehet felébreszteni, úgyhogy nem volt gond, mellette kiabálni is lehet 😒

(2,5 év van közöttük)

2,5 éves volt a nagyobb lányom, mikor a kicsi született és soha nem volt gond abból, hogy egy szobában alszanak.

A nagy mélyen alvó, a kicsi pedig nem ordított hangosan, pedig várnia is kellett, mert a tápszert el kellett készíteni. Mondjuk túl sokáig egyik sem evett éjszaka, mert 7 hetesen már este 10-től reggel 5-ig aludtak.

Mázlink volt.

3 hónaposan ment a kicsi a 2 éves mellé a gyerekszobába. Az első hetek nem voltak egyszerűek, gyakran felkeltette a nővérét, de fokozatosan hozzászokott, és 1-2 hónap után fel se kelt, vagy ha néha igen, akkor elég volt neki egy simogatás és "aludj szépen".

Most másfél és három évesek. Ha néha valamelyikük fel is sír vagy köhög, a másikat nem zavarja. Az együtt alvás kialakított egy robosztusságot, jó alváshigiénét bennük. Altatni se altatunk, befekszenek az ágyukba, eléneklem az A part alattot, és viszont látásra. Van egy infrás kamera a szobájukban, azon lehet látni ahogy néha pár percig még nézelődnek, sőt újabban olyan is van, hogy "beszélgetnek", de mindig elalszanak szépen.