Milyen alvási problémák léphetnek fel azoknál, akik együtt alszanak a babával? (Egy vagy első gyereknél)

Mi fiunk 1 éves koráig hárman aludtunk. Középen a gyerekkel.

Kenyelmes volt, mert éjjel 5-6x szoptattam, nem kellett kelni hozzá, csak a szájábatettem és ennyi.

Viszont amíg ott aludt, érezte az illatom, vagy nem is tudom mi miatt, azert kelt ennyiszer. Akkor tettük külön, onnan 1x kelt éjjel.

Én nem tudtam mélyen aludni.

Ferjemmel nem tudtunk összebújni

Most 37hetes vagyok, tesó nem fog köztünk aludni, nem "rontjuk el" mégegyszer.

Hát amikor a gyerek keresztben fekszik a szülőkön és szétrugdal mindenkit a forgolódásával, azt nevezhetjük alvási problémának? :D Ő persze békésen hortyog közben, csak mindenki mást nem hagy aludni.

Amúgy másról nem tudok nyilatkozni, 14 hónapos a kislányom, születése óta velünk alszik (most már csak igény szerint, saját kiságyában rakom le aludni, aztán ha éjszaka sokszor ébred, akkor az egyszerűség kedvéért viszem magammal az ágyba, de kb 9-10 hónapos koráig többségében velünk aludt, az első 3 hónapban meg kizárólag a babaöbölben töltötte az éjszakát). Nyilván a biztonsági óvintézkedéseket megteszi az ember, onnantól nagy para nincs.

Az a mondás, hogy a legtöbb gyerek jobban alszik a szüleivel. Nyilván van olyan, akit zavar a többiek mocorgása, de azért sokaknak megnyugtató érzés az anyjuk közvetlen közelsége, és emiatt kevésbé ébrednek, mélyebben mernek aludni, nyugodtabb az éjszaka.

Alvászavarok, a gyerek folyton felkel mert kell neki, hogy az anyja biztosítsa a komfortot valahogy, valamelyik gyerek szopik, valamelyik az anyja haját birizgálja vagy a hálóingjét, van amelyiket simizni kell stb. Ez egy idő után rohadt fárasztó és a gyerek is függő lesz, nem fog tudni máshogy, máshol, mással aludni. Rosszabb korszakaiban akár fél óra, óránként is felkel és olyankor az anyjára van szüksége visszaalváshoz mert egyedül nem tud, ez pedig rendkívül fárasztó mert hiába alszik vissza 2 perc alatt ha állandóan megszakítod az alvást és lehetetlenség minőségileg kipihenni magadat.

Ha bárkire rá akarod bízni akkor vess keresztet, mert kb senki mással nem fog rendesen elaludni.

A házaséletet majd intézhetitek a kanapén vagy máshol gyorsan, suttyomban ameddig a gyereknek fel nem tűnik, hogy egyedül van az ágyban, apuka rajongani fog ezért meg azért is, hogy reggel amikor álló hímtaggal felébred akkor a gyereke mellől ki kell nindzsáznia ha nem akarja neki a sátrat mutogatni.

Nyilván ha külön alszik a baba akkor is szívás ha gyakran kel, majdnem minden gyereknek van ilyen időszaka, de az többnyire csak egy időszak, az együttalvó gyerekeknél viszont sokszor borzasztóan elhúzódik ez a dolog és nagyon nehéz egy már bőven tudatos, bevésődött szokásokkal bíró gyereket leszoktatni erről, főleg, hogy az együttalvás gyakran társul a szopással. A nem együttalvó gyerekek általában sokkal hamarabb alusszák át az éjszakát, de úgy rendesen, ilyen “anya add a citit, simizz…” típusú mikroébredések nélkül.

Persze ha valakinek ez ok és szívesen osztja meg az ágyát és az éjszakát a gyerekkel, nincs szüksége pihentető alvásra akkor egészségére, én személy szerint aludni szeretek, nyugodt körülmények között, különben teljesen megborulok napközben.

Szerintem próbálgatni kell, mikor tud veletek és mikor külön aludni.

A mi fiunk a születése utáni 3-4 hónapban többnyire velünk aludt, pedig nem így terveztem, leraktam én ötször is a kiságyába, de ha nem voltam ott, mindig felkelt.

És éjszaka sokszor kelni meg ébren lenni nagyon hamar kicsinálja fizikailag az embert, hiába mondják itt, hogy tedd le az ágyba, keljél és menjél át hozzá tízszer, majd elmúlik, ne szoktasd oda. Próbáltam. Akinek olyan a gyereke, hogy egy kis simogatástól és popsipaskolástól elalszik, annak nyilván könnyű osztani az észt, én egy idő után örültem, hogy tudtam aludni normálisan, mert már teljesen meg voltam borulva idegileg, minden éjjel sírva fakadtam, mikor megint felkelt és én megint csak 5 óràt aludtam, azt is megszakításokkal.

Szóval, odavettem magunk közé és onnan kezdve ha nem is aludta át az éjszakát, azért feleannyit sem kelt. Nekünk így volt jó, amúgy imádtam vele aludni, az apja sem akarta soha, hogy visszarakjam a kiságyba :D

Aztán olyan 5-6 hónapos kora körül elkezdett megint gyakrabban ébredni, azt vettem észre, hogy felkeltem a forgolódásommal, akkor megint visszakerült aludni a mellettünk lévő kiságyába, így megint kevesebbet kel. De van, hogy éjjel közénk veszek, ha már nem bírom a keléseket.

Szóval én azt is próbáltam, ha külön alszik, azt is, ha velünk, nyilván mindegyiknek megvan az elônye egyes gyerekek esetén. A miénknél az, hogy jobban aludt mindenki.

Például hogy nem alszik. :-D Én csak utolsó lehetőségként vettem magam mellé (nem közénk!!!) a kicsit. És voilá! Pont ugyanúgy és ugyanannyiszor kelt, pont ugyanúgy meg kellett oldani a problémáját (éhség, szomjúság, fog, mozgásfejlődés), mintha külön aludt volna. Igaz, soha nem kelt csak úgy. De legalább két kelés között sem tudtam rendesen aludni, ha ott volt mellettem.

Nálunk nyolc-kilenc hónapos korban volt a mélypont, nem segített soha az együttalvás. Volt hogy egy órát énekeltem, mert folyton felült, és addig legalább nem ordított.

Azóta viszont folyamatosan javul, és gyönyörűen alszik külön.

Nekem a kistesóm aludt anyuékkal kb iskolás koráig, egy rémálom volt, még 10 évesen is átment kb minden második éjjel, anyáék már kivoltak tőle, nem fértek el mert tengericsillagban, keresztbe kasul aludt.

Az én lányomnak volt 4 hónapja amikor gyakran kelt éjjel az alvási regresszió miatt, akkor hosszan kellett visszaaltatni és utána kiosonni ezt pedig óránként éjjel, akkor felváltva mentünk hozzá az apjával, aztán 8 hónapos kora óta átalussza az éjszakát. Fel is adhattuk volna az átmászkálást, lehettünk volna lusták is és vehettük volna magunk közé, akkor lehet, hogy még most is közülünk kelne oviba, ehelyett van egy 3,5 éves, teljesen egyedül bárhol, bármikor elalvó, 12 órát megszakítás nélkül szundikáló gyerekünk és két maximálisan kipihent szülője. Most várjuk a kistestvérét és mindent ugyanígy tervezünk vele is csinálni, reméljük hogy ismét bejön majd, lesz pár hónap pokol, de legalább nem évekig lesz a lába a szánkban éjszaka és fogunk minden éjjel felkelni egymásra, nekünk ez a pár hónap így megéri, hogy utána visszatérjen minden a normális kerékvágásba ami az alvást illeti.

Igen, de akkor legalább csak hetente / havonta pár alkalomról beszélünk, az én gyerekem esetében évente pár alkalomról, nem minden egyes áldott este kell mindenkit belegózni az ágyba. Aludhatna felőlem mellettem is 12 órát, csak ha közben engem szájbarúg háromszor, arra kelek, hogy épp keresztben van és löki le az apját miközben engem tol fel a falra akkor tök jó, hogy ő jól alszik miközben mi nem és így dolgozunk másnap. Nem marad a gyerek 50 centis és 3 kg-s örökké, egy méter magas, 15 kg-s gyerekkel aludni minden csak nem kényelmes, kivéve ha 3 méter széles ágya van valakinek.

De persze mindenki csinálja ahogy szeretné, nekem teljesen mindegy, csak túl sok embert hallok emiatt nyafogni. Ha meg te ennyire az együttalvás mellett vagy akkor minek győzködjelek itt? Csak leírtam a véleményemet miután kérdezted, de láthatóan te már eldöntötted, csináljátok akkor így, aztán majd kiderül, hogy nektek ez jó vagy nem jó.