Meddig aludtál a gyermekeddel a szobájában, közös ágyban? Aki nem csinált ilyet, az ne írjon!

1,5 èves ès külön szobàban alszom vele, vagy ha a fèrjem èjszakàzik vele, akkor ő.

Mi amùgy sem alszunk 1 àgyban a fèrjemmel (tudom, a hàzassàgunk, stb). Aludnànk külön a gyerektől, de rengetegszer kel, ìgy kènyelmesebb.

Nem tudom, én nem érzem azt, hogy attól, mert este összebújunk a gyerekkel, kevesebb lenne az intimitás közöttünk, és most nem csak a szexre gondolok. Mielőtt bemegyünk az ágyba aludni, összebújva filmezünk eleve, addig a kicsi egyedül alszik az ágyban, úgy megyünk utána mi. Én amúgy szeretek vele összebújni, nem érzem azt, hogy csak hozzá alkalmazkodnék, bár simán lehet, hogy igazából csak Stockholm szindrómám van, nem tudom, 8 hónaposnál sosem lehet biztos benne az ember :D

Szerintem a kapcsolat elhidegülését nem az okozza, hogy 0-24 családként vagyunk együtt, hanem ha egyébként a családként együttlevés az valamilyen szempontból diszfunkcionális. Ha a kommunikáció, mindennapi élet dinamikája, az intimitás bármely formája nem kielégítő, akkor ott tökmindegy, hogy együtt vagy külön alszik a család, bármely formában is elhidegülés lesz. Viszont ha ezek működnek, akkor szintén tökmindegy, ki hol alszik, amíg az mindenkinek jó, addig nem okoz elhidegülést.

Amúgy igen, mi 0-24 szülők vagyunk, elvégre éjszakára sem adjuk vissza a gyereket az üzletbe, ez egy ilyen dolog, nem értem, ez miért probléma. Ha valakinek a szülői szerepei élesen elkülönülnek a női-férfi szerepeitől, akkor ott eleve gond van szerintem, mert amúgy ezek tök jól összevegyíthetők. De ha valaki ezeket nem tudja egyszerre kezelni, egy egészséges egyensúlyban, akkor ott megint csak nem az együtt-külön alvás kérdése lesz a legsarkalatosabb pontja az életének.

A kiságyban alszik el, de hajnalban átsétál. Köztünk 2mp alatt visszaalszik. Szerintem ez egy win-win helyzet.

Amúgy nem a gyerek irányít, de neki is van “beleszólása” az életünkbe.

Nem olvastam végig a válaszokat.

A 13-as kommentelőnek szeretnék válaszolni.

Nálunk az a helyzet van,hogy 3 éves koráig a gyerek külön szobában külön ágyban aludt,ehhez én nagyon ragaszkodtam.

Aztán a férjem szuperül átszokatta pár nap alatt közénk.

Aztán meg ő elvonult a másik szobába.

És néha a gyerek megy utána.

És lehet szívtelen dolog, de én ennek örülök,mert így legalább az éjszakák az enyémek.

És mikor elvonulnak, sokkal kipihentebb vagyok,és sokkal hamarabb benne vagyok huncutságokba is.

"Én arra lennék kíváncsi hogy a nők fordítva mit szólnának ha ők lennének száműzve évekre a közös hálóból"

Én imádnám ,ha ez lenne.