Nem akarok hízni, nem akarok enni, de "elestem". (? )

Először is, milyen magas vagy és mennyi idős? A szüleid tudják, hogy testképzavarod van?

Ha nem, nem ártana elmondanod nekik, de ha semmiképp sem akarod, valakitől muszáj segítséget kérned. Ez egy komoly betegség, kifejezetten magas halálozási rátával, amiből egyedül nagy eséllyel sosem fogsz kigyógyulni, így gondolom tudod mi a teendő.

Nem akarok értéktelen tanácsokat osztogatni, meg azt regélni, hogy magadat kell elfogadnod és meggyőznöd - mert habár ez így van, segítség nélkül nem fog menni - úgyhogy kérlek, akármilyen nehéz is, fordulj egy barátodhoz, rokonodhoz, vagy akár orvoshoz, ha nem akarod, hogy az ismerőseid tudomást szerezzenek róla.

A zabálás amiatt volt, mert hetekig koplaltál. Ha nem akarsz megint úgy járni, egyél normálisan - már rohadtul nem kéne tovább fogynod amúgy, de ha mégis akarsz, akkor minimum 1000-1200 kalóriát, mert már annál is beindul a súlyvesztés. A legjobb viszont az lenne, ha sportolnál valamit. Persze nem most, mert először inkább híznod kéne jelenleg, de segítene.

Mindenesetre, beszélj valakivel, minél hamarabb, ha lehet, és próbáld megfogadni a tanácsom, és enni, bármilyen nehéz is.

Remélem teszel majd a gyógyulásod érdekében.

Kizárt dolog, hogy fogynod kelljen, még ha esetleg sikeresen lekoplaltad az izmaid nagy részét s van 1-2 kiló fölös hájad, akkor is inkább a lelki egészségedre fókuszálj most, egyél rendesen, mozogj s próbálj inkább izmot felszedni, ha nem tetszik az alakod.

A bezabálás nem meglepő, mivel előtte koplaltál, gyorsan úgysem tudsz visszahízni, ahhoz rendszeres túlevés kell. Ettél, OK, még ha visszajön pár kiló, az is csak víz és salakanyag, ami normális.

A gyomortágulásban nem hiszek, a gyomor leginkább akkora, amekkorának lennie kell, a jóllakáshoz ennek nincs köze (legalábbis általában nem, mit tudom én, milyen emberek léteznek?).

Enned kell, ez világos, emberi lény vagy, az étel által működsz... Még ha fogynod kéne, akkor is enned kéne, nemhogy így, hogy már eleve kicsi a súlyod. Persze írhatok én itt okosságokat, egy táplálkozási zavarban szenvedőt nem fogok meggyőzni...

Az a baj, hogy mi nem tudjuk, hogy milyenek az ismerőseid, a rokonaid, a szüleid, nem tudjuk, milyen a kapcsolatotok, hogyan szoktatok beszélgetni, úgyhogy ne tőlünk várd el, hogy szóról szóra kitaláljunk valami forgatókönyvet.

Kinek akarod elmondani? Mert muszáj, és ne hallgass az elsőre. Lehet igaz, hogy nem az fog meggyógyítani teljesen, hogy beszélsz róla valakinek, de az adja meg a löketet, emellett rettentően fontos, hogy támogassanak. Egyedül mondtam, hogy szinte lehetetlen leküzdeni az anorexiát. Muszáj beszélned valakivel, a te érdekedben.

Szerintem olyannal kéne, akiben teljesen megbízol, melletted állna és tudod, hogy hogyan reagálna. Először kezdd úgy, hogy valami komoly dologról szeretnél vele beszélgetni. Ja, és fontos, hogy olyankor ejtsd meg a “vallást”, amikor mindketten ráértek. Üljetek le valahova, és ne hagyd, hogy megzavarjanak.

Ezután mondd el, hogy mi is a helyzet, aztán valószínűleg kérdezősködni fog meg hasonlók. Jönni fog magától, ha egyszer belevágsz.

de ez anorexia.

hány cm vagy írd már le bár sejtem.