Mennyire vonjátok be a párotokat a fogyókúrába? Úgy érzem a párom étkezése miatt sikertelen a diétám. Mennyire lenne jogos megkérnem őt, hogy legalább itthon ne egyen össze-vissza, hanem ő is számolja a kalóriákat?

Két gyerek és egy férj mellett számolok kalóriát, folyamatosan legalább kétfélét főzök, sokszor inkább többet, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót a tányéron. A gyerekek folyamat kapják mindenkitől a csokikat, nasikat. Nekik nem mondhatom, hogy nem lehet itthon nasi, mert én diétázom. Nekem kell fejben eldönteni, hogy mit akarok: nasizni vagy lefogyni. Ezt minden kísértésnél átgondolom, aztán megyek tovább.

Az nagy elvárás lenne részedről, hogy a párod is számolja a kalóriákat. Arra kérheted meg max, hogy este 10kor már ne rendeljen pizzát.

A hosszútávú megoldás nálam az volt, hogy elengedtem, hogy a kaja élvezet, tudatosítottam h elsősorban táplálék. Elkezdtem olyan dolgokat enni, új recepteket kipróbálni, amiket előtte eszembe sem jutott volna. Cukkini tócsni, felhőlángos, saláták stb. És rájöttem, hogy egészségesen is lehet nagyon finomakat főzni, és azóta a kaja megint élvezet is, amellett, hogy egészséges táplálék.

Éltem-haltam a pizzáért például, de így visszatekintve az itthoni pizzák kifejezetten borzalmasak még egy középkategóriás nápolyi pizzához képest is, így ezt is elengedtem.

Nem a párod a hibás a te sikertelenségedért. Úgy hogy ez az irány rossz.

Ha ő pizzát eszik a konyhában akkor te menj a szobába tv-t nézni és akkor nem látod. Arra megkérheted hogy pl. este 6 kor vacsora és vége az aznapi étkezéseknek, de kalóriát számoltatni egy normál súlyú emberrel? Mégis minek?

Többre mennél vele, ha megtanulnál mértéket tartani, és nem kiiktatni bizonyos ételeket.

Amúgy a diéta gyógyélelmezést jelent, ezt ne nevezzük már annak.

Még egy lehetőség attól függően, hogy mennyire vagytok anyagilag "eleresztve", azaz mennyire vagytok tehetősek, jómódúak, ha tetszik, gazdagok:

Bemész a MediaMarktba (Euronicsba, vagy hasonló más háztartásigép-multiba) és vásárolsz még egy hűtőt.

Ebbe a hűtőbe csakis és kizárólag azokat a holmikat rakod, amiket TE ehetsz, ha kell, akkor lezárod egy lakattal. (A hűtő árához képest egy zár rárakása zárvásárlással és kulcscsináltatással, adott esetben az egész felszerelési procedúra a hűtő árához képest - ha teljesen gyakorlati analfabéta vagy - a zár komplett, szakember által végzett szakszerű felszerelésével együtt is együtt is aprópénz.)

Így ők ehetik tovább mindazt, amit eddig, te meg új "életet' kezdhetsz. Zár nélkül is megy ez, csak akkor alapból kell az, hogy van A hűtő, meg van B hűtő, az egyik a te hűtőd, a másik az övüké, és egymás holmijaihoz nem nyúltok. Pont.

17!

Láthatóan nem sikerül felfogni, hogy a kérdező az, aki eszik a másik ételéből és nem fordítva. A saját, lezárt hűtő aztán rengeteget használna, amikor a párja pizzát rendel és a kérdező eszik belőle.

Én megértelek. Nekem is hasonló volt az exem vagy talán még rosszabb. Ő sovány volt, mindent és bármit megevett, minden étkezés után külön igényelte, hogy legyen desszert is. Nem vagyok egy konyhatündér, ezért ezeket mindig vásároltam, de neki mindig volt desszert kaja után. Korábban mindenből kettőt vettem és együtt desszerteztünk.

Mikor elhatároztam, hogy lefogyok, ezeket elhagytam és megkértem, hogy legyen erre tekintettel, neki továbbra is fogom venni a saját desszertjét, de nekem nagyon nehéz megállni, vagy semmit nem eszem vagy sokat.

Egy ideig jól ment, de egyszercsak elkezdte tunkolni rám a saját desszertjét, hogy de hát nekem is "szükségem van rá" és kell ez a kicsi, konkrétan tolta a számba és még mindig nemet mondtam. És akkor egyszer elegem volt, azt hittem majd jó lesz, és mégis elkezdtem enni a desszertjéből. Sajnos innen elszabadult a pokol, és igen, az én hibám, de nyilván egyszerűbb ellenállni a kísértésnek, ha nincs is kísértés :) (illetve volt és ellenálltam, de a konkrét tömködésnek már nem tudtam - az én hibám, de nem ment)

Szóval szerintem nem túl nagy elvárás valakitől, aki szeret, hogy tekintettel legyen rád (az, hogy ő is kalóriát számoljon azért túlzás). Van egy ismerősöm, aki hazafelé megveszi a pizzáját vagy bármit, amit akar, megeszi, és otthon még eszik a párjával egy kicsit abból, amit a párja eszik. Ez aztán az igazi elkötelezettség, nyilván nem ideális állapot és nem tart örökké, de nem akarja eltéríteni a párját és ez tisztelendő.

Esetleg kérdezd meg, hogy miért nem akar támogatni ebben vagy talán direkt nem akarja, hogy lefogyj, mert neki így tetszel (ami amúgy önzőség lenne a részéről, de jó lenne, ha őszinte lenne).