Hogy fogyjak le, ha nekem az evés adja az egyetlen örömöt? Van itt olyan, aki kigyógyult az evéskényszerből?

Nem értem miért tanácsolják sokan a mozgást, mikor edzek heti háromszor... valamint azt is írtam, hogy édességet már rég nem eszek, gyümölccsel váltom ki.

Kedves tőletek, hogy írtok, de így, hogy nem olvassátok végig olyan tanácsot adtok, amit már csinálok, így nem egészen hasznos a válaszotok.

Annál lesz a kulcs, aki írta, hogy pszichológust kell felkeresnem. Valóban, ez már gyerekkoromtól tartó probléma, és ugye ha gyerekkoromban alakult ki, sokkal nehezebb levetkőzni. Nyilván ilyenről van szó, hogy szeretet pótlása, önsanyargatás (azt nem csak éhezéssel lehet).

Sokat mozgok az edzéseken kívül is, gyalog járok haza a munkából (ami nagy szó, mert elég messze van), és még az edzéseken kívül is csinálok itthon némi mozgást. Egyébként mozogni jó, de azért mindenre nem megoldás...attól nem fogom szeretetteljesnek érezni magam, mert megcsinálok egy aerobic edzést. Persze, hogy segít! De sokan úgy írjátok, mintha mindenre ez lenne a megoldás. Akinek megszünteti a problémáit, annak nyilván nem is volt nagyon mély a problémája.

Azt már csináltam én is, hogy ha rosszul voltam, kiírtam magamból! :) jó ötlet, bár nekem akkor átfordult pánikrohamba az egész (de ettől függetlenül tényleg jó ötletnek tartom!)

Itthon soha nincs kajám, ha rámjön a zabálhatnék kb önkívületben megyek a boltba... de ez egyértelműen pszichés.

Rendben, akkor tényleg a pszichológus az egyetlen megoldás. Elég csúnya gyerekkorom volt, lehet szégyen, de ennek feldolgozásához talán segítség kell.

Akik elolvasták,azoknak köszönöm!

Ja, viszont ha a munkahelyemen tör rám, ott nehéz lenne kiírnom magamból :D

Valamimt kutyát nem akarok, mert nincs annyi pénzem, hogy eltartsam, felelőtlen meg nem leszek, csak hogy az én boldogulásomért befogadok egy kutyát, akit aztán nem tudnék etetni, orvoshoz vinni...