Az anorexiások éheznek?

39-40 kg környékén voltam, 166 cm-hez, édesanyámnak köszönhetően nem lovalltam bele annyira magamat, mint a kemény anorexiások. Van, aki 26 kg, és még él, tehát..

Egy valamit elfelejtettem: Nem láttam reálisan a testemet, ezért volt, hogy naponta csináltattam fényképet családtagjaimmal, hogy lássam, nem vagyok kövér. Ez máig megmaradt, rettegek a további hízástól, és nagyon nehezen fogadom el magamat. De tudom, hogy ennem kell, mert nem akarom vissza azt az állapotot, az nem én voltam, hanem egy gyenge utánzat, a saját árnyékom. Elnézést, hogy oldalakat írok, de egyszerűen muszájj kiírnom magamból. Elgem van, hogy mindenki elől titkolózni kell, csak egy-két barátom tud erről az egészről, és csak akkor mondanám el a többieknek, ha már túl lennék az egészen, hogy mosolyogva tudjak visszaemlékezni, hogy milyen kemény küzdelem volt, de megérte kitartani. Most még nem tartok itt, kéne a külső megerősítés, mondják, hogy jót úton haladok, de néha kételkedek ebben.

Én köszönöm, hogy leírhattam az érzéseimet, végre kicsit megkönnyebbültem.:)

Hát.Igen. Vagyis ez változó volt nálam. Egy idő után megszoktam az éhezést,

De egyébként akkor éreztem jól magam, hogyha éhes voltam. Úgy tudtam csak elaludni normálisan, ha éreztem, hogy üres a gyomrom. Akkor voltam boldog. Beteg egy dolog.

Mindig is voltak ilyen időszakok az életemben,hogy én most lefogyok..közben akkor 60kg voltam a 173centihez.

Ezek a koplalások 2 hétig tartottak kb.

Aztán tavaly nyáron.. elhatároztam , hogy kevesebbet eszem..hamarabb vacsizom és kisebb adagot..aztán szépen elmaradt a vacsi, majd lecsökkentettem a többi étkezésem adagjait is.kétszer ettem egy nap. Aztán még kevesebbet. Mindig kitüztem egy célt, hogy oké még két kiló és újra elkezdek enni. Aztán elértem. Na még két kiló és tényleg nromális leszek.Najo majd ha ötven kg alá megyek.le is mentem.elkezdtem újra enni ? Nem.

Aztán már észre sem vettem , hogy mentem lefelé a lejtőn.Anya hátam mögött beszélt orvossal, aki pszichiátriára utalt be. Azóta is járok. Fél éve már.És csak 3-4- kilót sikerült híznom.

A berögzült szokások azóta is élnek. Pontban hatkor kell vacsoráznom,ha már muszáj. Megőrülök, ha nem sikerül pontban akkor. Hogy miért? nemtudom..

Régebben mindig főztem. recepteket gyüjtöttem. Sütöttem a családnak. Én persze nem ettem belőle.

Nem sikerült kigyógyulnom még.Nem is tudom, hogy valaha sikerülni fog e.Néha úgy érzem, hogy igen jobban vagyok, néha meg azon vesze észre magam, hogy kiöntöm a kukába a kaját, hogy anya ne vegye észre..!

Nap mint nap önmagammal küzdök.A józan eszem néha tudja mi a helyes, mégis teljesen az ellenkezőjét csinálom.

Röviden ennyi .