Fogyókúra sikersztorik? A lelki részére vagyok kíváncsi.

Szarul éreztem magam kövéren, nőies idomok helyett hurkáim voltam, egyszerűen taszítónak láttam magam. Amúgy is fogyni akartam, de valahogy nem volt meg a kellő akaraterő, ami miatt még jobban haragudtam magamra és kajába öltem a bánatom. Végül azért kezdtem fogyózni mert volt egy túlsúlyos rokonom, akinél szinte minden betegség kialakult amivel a kövéreket riogatják (cukorbetegség, magas vérnyomás, szívproblémák, epeproblémák, sérv és végül rák is). Szegény nagyon sokat szenvedett a betegségei miatt és mikor kiderült hogy rákos akkor ijedtem meg annyira, hogy tényleg életmódot váltottam, nem akartam én is erre a sorsra jutni.

Néha hihetetlen mód utáltam a fogyókúrát, főleg az elején mikor néha túlléptem a kalória keretet, kissé megrögzött lettem. Amikor lenyugodtam, elmúlt a kezdeti idegbajom és józanul végiggondoltam a dolgokat azért beláttam, hogy a leadott kilók nem jönnek vissza mert néha-néha becsúszik egy rosszabb nap akkot azért könnyebben ment. Ekkor próbáltam diéta helyett életmódot váltani inkább, rugalmasabban álltam a dolgokhoz de mégis ésszel ettem. Illetve kerestem olyan mozgási lehetőségeket amiket tényleg élvezek is, mert előtte futni jártam pedig utálok futni.

Még mielőtt elértem a kitűzött célt már kiegyensúlyozottabb lettem és javult a viszonyom a kajával. Kövéren és a diétás időszakban is rosszul álltam az ételekhez, egyszer vigasztalásra használtam őket aztán meg folyamatosan bűntudatom volt miattuk. Ami határozottan jobb hogy sokat javult az állóképességem, nem fulladok ki olyan könnyen. Dicsérgettek, jól is esett, de elsősorban annak örülök hogy képes voltam elérni a célom és nem adtam fel ahogy régebben.

Öltözködésem sokat nem változott, nyáron azért fel merek most venni rövidebb nadrágokat és szoknyákat, de stílusra nagyjából ugyanazkkat hordom. Anyagilag is jobban kijövök, mert sokkal kevesebb péksütit veszek, ritkábban járok gyorsétterembe, kínai kajáldákba és a munkahelyi menza helyett inkább viszem magammal a főtt ebédet. Mondjuk nem is olyan életmódra váltottam ahol lazacot eszek avokádóval és mangóval. :D

Én még közel sem fogytam annyit, amennyit tervezek, de már egész nagy sikert értem el fogyás terén (legalábbis úgy érzem :) ) Én 105 kg-mal kezdtem el diétázni januárban, a mai mérlegelésem alkalmával 79,8 kg-mot mutatott a kis otthoni mérőeszközöm. Biztosan furcsán fog hangzani amit most mondok, (azaz írok) de engem az egészségem valahogy egy fikarcnyit sem motivált abban hogy lefogyjak. Még úgysem hogy a családomban nagyon nagy számban vannak jelen a szív- és érrendszeri betegségek, (trombózis, tüdőembólia, szívinfarktus, agyvérzés, és egyéb "finomságok") amelyek egytől egyig a túlsúlyból eredeztethetőek. Nekem a kövérségem óriási önbizalomhiányt okozott. Egyszerű élethelyzetekben képes voltam óriási balgaságokat elkövetni, csak azért, mert elhitettem magammal hogy képtelen vagyok bármit is elvégezni. Mára már szerintem rengetegen hihetik azt, hogy értelmi fogyatékos vagyok :D És minden egyes ilyen élmény átélésekor hetekig rágtam magam. Elkeserített, hogy itt vagyok 18 éves lány, jövőre érettségizni fogok, és ha bekerülök egyetemre, NEM lehetek többé ilyen életképtelen nebáncsvirág, aki tök aranyos, csak elég butácska. Mindenkinek megírtam a házikat, elküldtem a jegyzeteimet, ultra kedves voltam mindenkihez, soha nem mondtam nemet semmire, csak mert azt hittem hogy máshogy nem fognak szeretni. Megtettem nekik mindent, ők pedig cserébe nem szekáltak hájpacninak :D (bár ez nem így van, nagyon kedves osztálytársaim vannak). Na de az önsajnáltatásomat tartalmazú kisregény után, leírom hogy milyen az élet 25 kg-mal könnyebben :D Sokkal jobban érzem magam, és habár még mindig bőven elhízott vagyok, már látom a fényt az alagút végén. Nyilván nehezen viselem a fogyókúrámat, főleg hogy én azért híztam el, mert genetikailag hajlamosabb vagyok a hízásra, pedig elhihetitek hogy nagyon keveset eszek egész nap, míg a kutyám 3 bigmacet evett a mekiben, addig én csak kettőt fogyasztottam naponta. Na jó, ez a mondat csak vicc volt, igazából azért híztam el, mert olyan sokat zabáltam egész nap, mint egy hízó disznó, és nem fogom kijátszani a genetika kártyát :D. De visszatérve a komolyabb dolgokra, boldogan folytatom tovább, mert tudom hogy nagyon fog tetszeni a végeredmény :) Ez ösztökél. Egyébként ha te is fogyókúrázol, szeretnék neked (és minden kedves sorstársamnak :D) nagyon sok szerencsét kívánni :)

Huu ez nagyon hosszú lett, remélem kimerítő volt a válaszom :D

18/L

130kg-ról(188 centihez), 83-ra sikerült lejönnöm. Mit mondjak, felfelé csak úgy jött, lefelé kemény munka volt..

Igaz amit mondani szoktak hogy kb. egy hónap mire szokássá válik valami, utána már könnyű. Először nagyon hiányoztak a gyorskaják, a kenyér, az édesség, az alkohol.. Na meg ekkora súllyal nem egyszerű mozogni se, mert baromi rossz a kondid, szégyelled magad.. De hetente mértem a súlyom, egy hónap után láttam hogy bizony van értelme, és ami még jobb hogy utána már annyira rákaptam a zöldséges-húsos kajákra hogy már csak azt kívántam. Ha bementem egy boltba a fagyasztott zöldségkeverékekre csorgott a nyálam, nem a pékárukra.

Egy idő után meg az emberek is elkezdtek bókolni, nyilván simogatta az egómat, hajtott hogy csináljam tovább.

6. Mennyi idő alatt ment le ilyen sok?

Amúgy csodàlok mindenkit aki önerőből, életmódvàltàssal- mozgàssal le tud fogyni. Olyan jó lenne màr ott tartani nekem is... de tudom hogy hosszú lesz.

Én Augusztus közepén kezdtem el. 78 kg voltam most vagyok 60 kg.

Rengeteg harc volt önmagammal. Az első hónapok meglepően könnyűek voltak de azért mert nem volt olyan látható eredmény, csak kilókban. Aztán ahogy egyre jobban láttam magam formásodni,izmosodni úgy mégjobban akartam de még nehezebb is volt mert tudtam hogy ez nem csak "hobbi diéta" hanem oda kell figyelni mindig mennyit és mit eszel a célodhoz mérten. Mai napig úgy kezdek el edzeni hogy muszáj magam kényszeríteni, rábeszélni mert máshogy nem megy, de az érzés utána úgyis kárpótól csak elkezdeni nehéz. :) Szóval nagy harc ez, főleg mikor megkérdőjelezed magad hogy miért csinálod? azért hogy másoknak megfelelj vagy azért hogy magadnak tetszél? Egyértelmű aki másnak akar megfelelni az nem fogja huzamosabb ideig folytatni. Szóval a mentális része nagyon komoly, sokkal keményebb mint betartani a diétát és edzeni. Harcol az ember de az eredményért mindent megér. :) 21/F

# 7

8 hónap