Hogyn élitek/éltétek túl a karácsonyi zabálást?

#7: Nem kötözködésből, nem látok az életedbe, csak meghjegyzem, hogy nem, nem KELL. Esetleg ha ettől függ valami igen fontos dolog, de alapvetően a te dolgod, hova mész és mit eszel. Nekem elég határozott személyiségem van, egészségtudatos hedonista vagyok, nem is esik jól akármi, bár nem vagyok extrém válogatós a ritka látogatásoknál... De ha jóllaktam vagynincs evésidőm, akkor csak akkor eszem, ha én magam elcsábulok. Muszáj megtanulni nemet mondani, ha jót akarunk.

Nekem segített a 8 év vegaság, hisz ott nem volt opció a húsevés, hiába toporzékolt a rokonság (nem tették, de azért volt nyomás). De nekik amúgysem lehetett megfelelni, volt sértődés azon, hogy gyermekként nem ettem a 2. fogásból (paprikás csirke galuskával? akkor még nem voltam vega, sajna és aranyosan ettem, ami jött) 2 hatalmas tányérral, csak eggyel. Brutál sokat tudtam enni, de nekik ez sem volt elég. Így könnyebb lehetnemet mondani, de eleve nem értettem, miért ennék, ha már majdnem kipukkadok...

Eléggé érzékeny vagyok a tukmálásra, legyen az étel vagy alkohol, ma már elég hamar összekapnék azzal, aki kényszerít. Hihetetlen pofátlanság rosszat akarni a másiknak, testileg és lelkileg...

Akaraterővel. jelenleg diétázom és semmi édességet nem ettem idén Karácsonykor.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!