Hogyn élitek/éltétek túl a karácsonyi zabálást?

Úgy, hogy nem zabáltam. Kicsit többet ettem, mint szoktam, édességet főleg, mert erről (is) szól az ünnep, de extrém kilengés nem volt. Nem igényelt különösebb önuralmat, hogy

ne egyem túl magam ész nélkül, annyira nem vagyok tökéletes, sőt. Annyi, hogy nem szoktam éhezni a hétköznapokon sem, hogy most ràvessem magam az ételre. Még a szokásos testmozgásomat is megcsináltam. Egyébként sem 2 napi kajálástól fogok hízni.

Nem zabálok.

Zöldséges quinoa volt a vacsora, s süti csak kekszgolyó.

Sehogy mert semmi nem volt amit szeretek.

Sült kacsa és Töltött káposzta volt. Rizi bizit ettem magában. Miután a rokonok elmentek melegszendvicset.

Holnap főzök bolognait.

A szüleimet nem nagyon érdekelte mit szeretek

Irigylek itt mindenkit, aki a saját menüjét készíthette el. Nekünk sajnos a párommal így negyven fölött is rokonokhoz KELL menni, és végigzabálni mindent.

Nem tudom megérteni, hogy miért kell egy evésre háromféle kaját készíteni, és mindet végigkóstolni? Szenteste pl. volt hal, pulyka háromféle körettel, majonézes krumpli, rizs és sült krumpli, és húsleves is, meg töltött káposzta is. 25-én a másik vendégségben töltött oldalas, sült csirke, hal, majonézes krumpli, krumplipüré, majonézes kukorica, előtte fácánleves. A sütiket már fel sem sorolom, mert már attól diabéteszt kapok.

Próbáltam mindenből csak nagyon keveset enni,köretekből pl. csak egy kanállal ettem, vagy csak összekentem majonézzel a tányért, hogy lássák, ettem belőle. A sütikből is kevesebbet ettem, de ott már éreztem, hogy majd szétpattan a gyomrom. Ma már saját kaját eszünk, grillezett lazac lesz, a tegnap elcsomagolt maradékot pedig odaadom egy hajléktalan embernek, akit ismerünk.

Nem volt zabálás. Egyrészt addigra kisütiztem magam, másrészt a karácsonyi menü nekem nem ízlik különösebben (nem én főzöm, hanem rokon, aki ugyan remekül főz, de ez a menü pont nem jön be. ehető, de egy rántotta élvezeti értékét nem éri el, pedig egy sima rántottáért sem vagyok annyira oda).

Nem mondom, ha nem sütiztem volna túl magam korábban s lett volna egy fél tepsi zserbó vagy marlenka csak nekem, azt betoltam voln (gyengéim s én nem szoktam ilyesmit sütni a szénhidrátszegény diétámban, nem lehetetlen, de kihívás), de nem volt.

Azért jól fog esni visszatérni a már viszonylag rég elhagyott kemény diétámhoz, ott mindig jókat eszem és prímán érzem magam.

Ja, az is segít, hogy az édesszájú párom felette a 2,5 rúd bejgli szinte teljes egészét (mindig kapunk) s a maradék mézeseimet. Nyilván az engedélyemmel, nem pofátlan fajta.

Úgyhogy csábításnál, aminek véletlenül nem akarok engedni, van hova tömködni az édességet.