Miért akartok fogyni?

Úgy érzem boldogabb lennék vékonyan.Bár másból sem áll az életem csak hízok-fogyok, voltam már anorexiás is.165/60 vagyok, 55 a cél.

Sokat bántottak az emberek.Amikor husi vagyok, megvetőek velem, kigúnyolnak és semmibe vesznek.Akkor magamat is utálom.Ha sovány, akkor embernek számítok valamennyire...Viszont úgy nehéz lefogyni hogy minden probléma elől a zabálásba menekülök.Szóval koplalás és a falás állandó körforgása határoz meg mindent nálam.

18/l

Mert úgy érzem a társadalom ezt várja el tőlünk...

Hiába a párom imád így, és ennek örülök is, még azt is mondta, 2-3 kilót fel is szedhetnék mert szerinte úgy volt egészséges, és ugyanakkor szép alakom. Szerinte nekem a jelenlegi már kevés is (a család és néhány barát szerint is) Tudom fura,mert adatok alapján nem vagyok kevés egyáltalán,most vagyok 174 centi 61 kg. És én még mindig nem érzem tökéletesnek magam,márpedig magamnak is fontos, hogy szép legyek. Sőt érzem azt a sok utálkozó,lenéző tekintetet az utcán/buszon/metrón, hogy ,,na megint egy tehén". És én így rohadtul nem érzem magam kényelmesen, a társadalom kb. eltapos, nem ismernek el, megvetnek ha több vagy, mint 50 kg. Ez van. Emiatt a hatalmas nyomás miatt voltam én (is) évekig anorexiás-bulimiás. Mára meggyógyúltam fizikailag, de lelkem még nincs teljesen rendben, mert önbizalom terén hadilábon állok, és úgy érzem ha le tudnék adni még vagy 5 kg-t legalább azért én küzdenék meg, és ott le tudnék már állni. De legalább nem kellene szégyenkeznem a strandon, mert így csak törülközővel takargatva magam merek sétálgatni, mert ha azt le merészelem venni érzem a sok lenéző tekintetet, hogy majd meg tudnának ölni, hogy ,,hogy mersz ilyen testtel itt így flangálni" Hozzáteszem edzek is, és küzdök a tökéletes alakért, tehát nem vagyok lusta. És épp ezért utálom amikor egy kalap alá vesznek az otthon tespedő min. 80-90 kg-s tv előtt csokit zabáló csajokkal, csak azért mert több merek lenni, mint 50 kg..

-.-