Milyen anorexiásnak lenni?

En 6 het alatt 18kgot fogytam, mert kaptam egy olyan beszolast, hogy nem birtam ranezni se a kajara. Ha ettem akkor is csak kaposzta levest meg savanyu kaposztat, nyers kaposztat.

Egyfolytaban veszekedtunk anyukammal, nem akartam enni, kutyanak adtam titokban a kajakat es azt hazudtam, hogy ettem. A kaposztatol puffadtam meg fajt a gyomrom, igy sokszor azt mondtam, hogy hanyingerem van, rosszul vagyok, nincs etvagyam. Szoval kifogas, kifogas.. Aztan elkezdtem kicsit tobbet enni, mar ettem reggelit is es csak az ebedet adtam a kutyanak, mivem anyukam dolgozott igy mar konnyebb volt.

Aztan elkezdtek 'sajnalni'hogy jajj nemar egyel, milyen vekony vagy, meg minden es vhogy visszaallt minden, mert aki elozoleg beszolt, hogy hiztam karacsonykor, az lathatoan aggodott miattam, hogy mi van velem.

Kesobb pedig ahogy elkezdtem vissza felyzedni par kilot es megint mondta h hiztam, akkor nar vmiert nem zavart, hanem azt mondtam, h: csak a moi idomok:P Erre ot se zavarta a sulyom hanem csinosnak tartott kis felesleggel is.

Fura, de ugymond magamtol meggygogyultam, megjott az eszem, csak innen onnan motivacio kellett, bizonyitani akartam meg ilyenek. Nem tudom, talan a kor miatt(16-17eves korom kozott tortent).

Szoval a sulyom: alapbol a 160centimhez 48kg szoktam lenni, felment 55re. Utana 6 het alatt 37re. Majd lassacskan meg 5kg ment le, utana nagyon lassan ment folfele a 32rol, kb 3honap alatt 38ra. Utana mar kicsit gyorsabban, 4 honap alatt 58ra. Ezutan csak edzessel lement 50re es most itt vagyok, ezt tartom.

Én nem mondom hogy borzalmas, mert akkor, abban a helyzetben nem éreztem ezt, sőt, boldog voltam. Jó érzést nyújtott, hogy tudtam kontrollálni a testemet, javult a tanulmányi eredményem(hogy ne legyek éhes, állandóan tanultam, takarítottam és mozogtam). Otthon is dicsértek, hogy milyen rendszerető lettem, tehát az első pár hónapban a környezetem csak pozitív megerősítést adott.

Utána következett a rosszabb rész. Ha ettem, bűnösnek, rossznak, gyengének éreztem magam, meg akartam magam büntetni a kihágásért, így még keményebben edzettem, tanultam. Ha ételt láttam, egyből kiszámoltam fejben a kalória tartalmát, ha valakit enni láttam, sajnáltam. Kezdtek leépülni a társas kapcsolataim, mivel semmi másról nem lehetett velem beszélni csak az evésről. Az első pár hónap után elmaradtak a dicséretek, így kétségbeesetten kerestem önigazolást, még kevesebbet ettem, és kérdezgettem hogy jól nézek-e ki. A barátaim és a szüleim megmondták hogy nem, de én ezt úgy érzékeltem hogy még mindig kövér vagyok, még többet kell fogynom. Fél év alatt fogytam le 39 kilóra. Akkor jutottam el pszichiáterhez.

Nem mondom hogy meggyógyultam, szerintem ebből sosem lehet, de már négy éve viszonylag "tünetmentes" vagyok. Egészségesen eszem, mozgok, de ha többet eszem az általam gondoltnál, még mindig lelkiismeret furdalásom van. Kicsit több mint egy évig tartott, míg elkezdtem helyrerázódni. Viszont az édes ételektől még mindig rosszul vagyok, gondolom tudat alatt.

Már nem vagyok az 15 éve, de... egy olyan érzés, hogy végre van legalább egyetlen dolog az életedben, amit te irányíthatsz, és amiben sikeres lehetsz, ami örömet ad, amikor ráállsz a mérlegre és újabb kilót sikerült leküzdened.

Sajnos aztán azóta is ez volt életem egyetlen sikeres időszaka.

Szar

A legrosszabb, hogy nagyon beteg leszel tőle.

Sokkal jobb, mint bulimiásnak, azt azért hozzáteszem.

Voltam ez-az is.

Míg nem ettem, okés volt, de a 4 év bulimia miatt gyakorlatilag mindegyik fogamat ki kell húzni, úgy szarrá ment.