Milyen volt anorexiasnak lenni? Csak az valaszoljon aki volt mar!

Annyit mondok,hogy ne akard megtapasztalni.

Nekem egy egyszerű fogyókúrával kezdődött...pedig akkor sem voltam kövér.157centihez 47 kg.Aztán lassacskán mániámmá vált a fogyókúra,az egészséges életmód,de folyamatosan csökkentettem a kajaadagom,plusz iktattam be lénapokat.Bekerültem egy proanás csoportba,és ez adott még egy löketet.Volt,hogy egy hétig csak vizet,kávét,teát ittam...Folyamatos levertség,a libidóm nulla(szakítottam is a barátommal,mert nem,hogy nem kívántam de utáltam hogy hozzámér mert azthittem hogy ő is csak a hájat érzi rajtam),mindig összeestem,hullott a hajam,de nem kicsit....a szívem is ba*szakodott.Rájöttem,hogy ez nem megoldás,megfogok halni...de nem bírtam enni...Lassacskán sikerült rászoktatnom magam,de akkor meg elkezdtem miázni...mert nem tudtam elviselni a tudatot,hogy hízok....valami azt súgta(szó szerint,mert néha az éhségtől hallucináltam),hogy még fogynom kell,holott akkor már 40 kg voltam....aztán a hányás tönkretette a gyomrommal együtt a torkomat is.Reflux meg miegyéb.Ezek a legkisebb gondok.Aztán 36 kgsan olyan vékony voltam,hogy nem tudtam fürdőkádban fürdeni,mert fájt...bárminek nekimentem azthittem ott halok meg,hiszen csak csont és bőr voltam...na meg persze némi izom,hiszen ameddig tudtam addig edzettem...De aztán nagy nehezen sikerült kilábalnom ebből az egészből...illetve talán csak hízni....de mivel arra nem voltak képesek hogy elcipeljenek pszichiáterhez,csak felhizlaltak....ezért még most is bennem vannak ezek az érzések,és néha teljesen eluralkodnak rajtam...Mivel nem koplalhatok,ezért máshogy bántom magam...egyszerűen gyűlölöm .Magam.És ezt az egészet.Szörnyű.SOHA ne akard megtapasztalni...

Egy szimpla fogyóval kezdődött, szépen eljutottam 168/58-ig, és egy évig tartottam is. Aztán elmentünk nyaralni, és rengeteget úsztam, mozogtam, ki sem lehetett szedni a vízből. A hasam lapos lett, hisz mindent lemozogtam, de nem ettem eleget. Ekkor még izmos voltam.

Hazajöttünk, és itthon tök haszontalannak éreztem magam (bármikor kérdeztem, kell-e segíteni, mindig elküldtek, v ha csinűltam vmit, belekötöttek, érzelmileg nagy 0-t adtak), így a mozgásba menekültem. Táncoltam éjjel-nappal, kajálni keveset.

Mikor elmentem vhová egy alma/banán és egy győri keksz/puding volt a napi kajám. Meg két pohár tej.

Aztán elmentem ruhát venni, és tükörbe néztem, rendesen elborzadtam, amit láttam. Semmi segg, comb... de a hasam nagy volt (nem tudom, mit láttam azon nagynak), így továbbra sem ettem. A gyomrom összeszűkült, így egyre kevesebbet tudtam kajolni. Itthon enni kellett, így bulimiás időszakaim is voltak (hisz a "rengeteg" kaját nem bírta a gyomrom, így kijött minden). Erőtlen, levert voltam, nem bírtam mozogni sem, depresszió,...

A "szüleim", rokonok egymás közt megbeszélték, milyen sovány vagyok, és mindig etetni próbáltak, b.szogattak vele, amivel még inkább dacot váltottak ki. Dugdostam a kaját, kutyának adtam, stb. Egyszer megtalálták a hányadákom, és balhé.

Most pszichiáterhez járok, és eszek. Újból elkezdtem élvezni az ízeket, az ételt, egyre többet kajálok mennyiségre is, és nincsenek hánytatási késztetéseim. Hogy ne zsírosodjak el, sportolni kezdtem, és van hozzá energiám. Szóval gyógyulok. Időnként még mindig hájasnak látom magam, de a torna sokat segít ezen. :)

DE! A gerincem, csípőcsontom kiáll, az emésztőszervrendszerem szétcsesztem. Puffadás, hányinger, hányás, reflux, gyomorégés, székrekedés napokig, aztán kínokkal teli hasmenés... Ha túl sokat/zsírosat eszek, görcsöl a gyomrom. Zsíros-cukros kombó után (még ha nem is rögtön egymás után) gyakran hányok. Iszonyat lassan ürül a gyomrom. Pokol a gyógyulás, ezerszer rosszabb, mint benne lenni.

Borzalmas volt, és nem fogom leírni neked, mert úgy tűnik, te úgy tekintesz rá, mintha remek dolog lenne, holott életeket tesz tönkre. Gratulálok.

Megkérlek, hogy ha koplalni akarsz, szíved joga, engem nem érdekel, de ezt a marhaságot ne hívd anorexiának, oké? Az anorexia pszichés betegség, ami lelki eredetű. Az anorexiás nem azért nem tud enni, mert nem akar, és nem feltétlenül azért fogy, mert fogyni akar.

Ne akard megtapasztalni..

Kiskoromban minidg is iszonyú sovány voltam, kérdezgették az emberek, hogy eszem-e rendesen és ilyenek, nagy vidáman mondtam, hogy persze, mindenfélét.

Aztán mikor elkezdtem serdülni, jöttek rám a kilók, meg em is sportoltam nagyon, azt hiszem, csak 2 évig úsztam és ennyi.

Egy idő után úgy éreztem, elég, ez nem mehet tovább, mert 15 évesen kicsit pufi voltam a fiúkhoz, mert mindig a magas srácokhoz vonzódtam. Igazából akoriban voltam kb. 158 cm és mellé 45-46 kg, ami nem sok, csak ugye nem volt rajtam izom nagyon. Aztán elkedztem a 9. osztályt, és belezúgtam egy iszonyú helyes fiúba(legyen B), akinek persze más tetszett, de nem bírtam elfelejteni, bár belenyugodtam, hogy nem lesz köztünk soha semmi, maximum csak barátság. Megakartam neki felelni, mert azt hittem, részben amiatt nem jött össze velem, mert picit ducinak tartott, utólag tudom, hogy ez egy akkora hülyeség volt... EGy idő után rájöttem, hogy elkéne felejteni, de közben már fogyóztam, hogy tetszek neki, reggelizni reggelittem, meg pici ebéd, vacsira alma, szóval keveset ettem.

Végül úgy döntöttem, hogy összejövök egy fiúval, mert tetszettem, neki, ő meg legyen M.

Egy ideig működött is dolog, bár sokszor voltam rosszul az anprexia miatt, meg fáradt voltam állandóan, a combom nagyon vékony volt, seggem mellem semmi. Bár szerettem a srácot (M-t), nem tudtam boldog lenni, mert csak a kilók, kalóriák jártak a fejemben és hogy nem ehetek. Végül jött egy tábor, ahol szintén fogytam 2-3 kilót, akor ár 40,5 kg volam, az 160 cm.-hez. Összevesztünk, táborban volt egykét szerelmi cucc, ilyen táboros fellángolások, amik megviseltek lelkileg, és nem tudtam már vele lenni. Mármintm a foygókúra fontosabbá vált, mint a barátom. Megbánotttam iszonyúan, amikor szakítottam vele, és utána egxedül maradtam az anorexiával, és toábbfogytam. B, a másik fiú, akivel közben jóbarátok lettünk, prbóált a lelkemre beszélni, hogy ne csináljam, mert baj lesz ebből. Végül hallgattam rá, és 1,5-2 hétre kicsit elkedztem enni, de amint kezdődött a suli, abbahagytam. Egészen októberig ment ez... amikor 38 kg-ra lefogytam, állandóan fáztam, szédültem, veszeketdem a barátaimmal, nem tudtam tanulni...

Végül egy barátom (ő legyen E) segített, és megprübáltam helyrejönni, de az kész pokol volt. Minden kajától fájt a gyomrom, rettegtwm hogy elhízom, és a többi.

Végül kb. 53 kg-ra mentem fel, mert sok cukrosat ttam, Milli jegeskávét. Aztán nyáron elkezdtem sportolni többet, és lement, most kb. jó az alakom, bár szeretnék mindig fpgyni, de kb. elfogadtam magamat.

Ammikor elkezdtem gyógfyulgtni, mindig jártam szni heti 1x, mellé sokat tornáztam itthon, őgyhogy oizomban is jött rm sok.

ami a legrosszabb az egészben, hogy egy barátomat, (M-t) az anorexia miatt vesztítettem el, és a legrosszabb az egészben, hogy most is szeretem... de tudom, hogy ő nem bízik bennem, vagy nem tudom... =( na mindegy, szörnyű ez a betegség, kijönni belőle irtó nehéz...

17/L