Leirnatok minel tobben, hogy titeket mi motivalt legyszi?

Engem a megfelelési vágy. Szörnyű dolog, de akárhányszor kinyitom a hűtőt vagy ránézek vmi finomságra eszembe jutnak számomra fontos emberek, példaképek és azt mondogatom, hogy nem, nem akarom én ezt, meg tudom csinálni.

Meg elég érzékeny vagyok lelkileg, szóval ha bárki megszól képes vagyok napokig koplalni, mert folyton eszembe jut.

Így heti 1-3kg-okat fogytam.

Már nem vagyok kövér, de még mindig tudom tartani a mértéket az első érv miatt:)

Az az érzés, amikor a nadrágba, ami eddig feszült a fenekemen, most kényelmesebben beleférek. :)

Rajtam sincs sok felesleg, 5-6 kiló a korábbi magamhoz képest, de a koplalást amúgy sem nekem találták ki, inkább csak odafigyelek, hogy ne toljak le napi 2000 kalóriát. A mozgáshoz kellett nagyobb motiváció, de tényleg megéri az a napi 20-30 perc intenzív torna, mert érezhetően ruganyosabb lettem, és ez az érzés eléggé motiváló.

Rajtam "csak" 8 kg felesleg volt. Nem kellett különösebb motiváció, egyszerűen csak szerettem volna olyan lenni, mint korábban, mert a plusz kilókkal nem éreztem magam önmagamnak. Mások nem piszkáltak, szerintük úgy is jó voltam, tetszettem akkor is a férfiaknak.

Meg nekem eleve azért jött fel, mert többet ettem és abbahagytam minden mozgást. Egészségesebb akartam lenni. Normálisabban enni és rendszeresen mozogni, hogy ne legyen semmi bajom a későbbiekben.

Ami talán motivált, hogy úgy gondoltam, hogy ez az a pillanat, amikor még könnyen meg lehet állni a hízásban, és még viszonylag könnyen vissza lehet fordítani. Nem akartam megvárni, hogy még több plusz kiló legyen.

Nem igazán motivációból indult a dolog. Életmódot váltottam (mindig érdekelt az egészségem, de akkor megnövekedett a tudásom e téren s talán más is összejött, nem tudom), s akkor már miért ne fogyjak, ha úgyis rámfér? Úgyhogy fogytam. Aztán stagnáltam és évekig se té, se tova, pedig sokkal jobban igyekeztem, mint korábban. Aztán megváltozott valami s újra fogyok, de motivációt csak annyit érzek, hogy végülis jó lenne most már befejezni sok év után. Közel sem ez a legfontosabb az életemben, kövér pedig már rég nem vagyok. De mivel az étrend, étvágy, éhség, megszokás, aktivitás kombinációjából most épp deficit jön ki, ha fejreállok is, fogyok, a motivációnak ehhez nincs sok köze most sem.

De ha mégis van motivációm, az az egészségem. Hiába nincs rajtam sok kiló plusz, az főleg hason van s ez nem jó a szerveknek. Meg különben is, tömegelnem kéne egyszer, de ahhoz le kéne fogynom előbb... Jobban is néznék ki. Nem hatalmas motivációk ezek, mert így is elvagyok, de azért mégis. De maga a motiváció szerintem kevés, ha valaki nehezen fogy és rossz módszereket választ.