Meg mindigköver vagyok, csalódot vagyok, mi motiváljon tovább?

Hátha ez segít :

[link]

Azt tudnod kell, hogy a jutalmazott evés a gyerekorodból jön.

"jól vislekedtél kapsz egy csokit". " elestél, nem baj itt egy cukorka"....

Vagy is azt gondolod, hogy néhány szituációhoz hozzá tartozik az hogy most jól tele edd magadat.

A másik, hogy ne tüzz ki 10kg-t magad elé. Tüzz ki csak 2 kg-t két hónapra. AZtán majd meglátod.

Èn 15 éves koromtól jojo -s voltam. Lefogytam majd fel. Ennek nagy oka volt, hogy otthon mindig nagy mennyiségben volt étel. Minden nap föztek, minden nap terülj terülj asztal, minden nap friss étel... Aztán állandó sütik, állandó kekszek. Kövér nem akartam elnni, de tényleg egy állandó diétázás volt az életem.

AZtán elkerültem nagyon messze a családomtól. A férjem egy másik kulturából jött, és ök nem eszik tele magukat állandóan. Nincsen itthon túlzott étel, nincsen minden nap kekszek, és egyéb finomságok. ìgy beálltam már 10 éve egy fix súlyra, és csak a terhesség alatt híztam, de azt is vissza fogytam.

Az a helyzet, hogy bár én szeretek enni s nagy mennyiségeket is igénylek, rossz passzban nem kezdem el felenni a készleteimet. Ne (csak) az evés adjon örömöt s komfortérzetet. Hallgass zenét, menj el sétálni, futni, kinek mi jön be. Ha éhes vagy, egyél, de a jogos éhség nem okoz falásrohamot, amennyiben idejében s rendesen eszel.

Néha kell egy keményebb elhatározás, mivel én már átkozottul nehezen fogyok a legjobb módszer mellett is, de motiváció... Nem hiszem. Minden nélkül is folytatom az életmódomat, mert nem tehetek mást, ez esik jól és ezt szoktam meg. S ez jó életmód, bőven jóllakom túlevés nélkül s ha egy hangyányit odafigyelek, még fogyhatok is.

Én úgy 6 éve vagyok úton a cél felé? Néha kissé fárasztó, de mivel jókat eszem s a kövérségem rég a múlté (bár a problémás részem változott a legkevésbé), azért ez kibírható. Bár nem árt, ha makacs az ember. Nekem van párom, de neki 30 kiló felesleggel is megfeleltem, magamért csinálom a fogyást éppúgy, mint a súlyzózást. Ezt igazából így kell.

S ha más szeret, akkor is szeretned kell magadat, ez két külön dolog.

Tartsd ki. Ezen a szinten elvileg még nem olyan nehéz fogyni... Esetleg csiszolj az étrendeden, mozogj többet... Ha lassan, de biztosan fogysz, az is jó. Nem kell várni a nagy ihletre, csináld, ha van motiváció, ha nincs. De azért valami csak van, hisz fogyni akarsz, egészségesebb, energikusabb, szebb akarsz lenni... Ez rengeteg! Már fogytál egy csomót, ha kevesebb felesleggel nehezebb is, bizonyára tovább is tudsz fogyni.

Én már lefogytam, és akár ehetném ugyanazokat a rossz ételeket, amiket régebben. De nem térek vissza a régi étrendemhez, az egészségem miatt. Tudom, hogy azok az ételek megbetegítenek, és bár finomak, érzem, hogy nem jók nekem. A mostani ételeim is finomak, de egészségesek, több energiát, hasznos tápanyagot adnak. Itt vannak a gyerekeim is, nekik is példát kell mutatnom, hiszen ha én elkezdem tömni magam pl. cukros ételekkel, akkor nekik hogyan magyarázzam meg, hogy a cukor nem tesz jót az egészségnek? Jó látni, hogy ők is egészségesebbek, szépek a fogaik, tudják, hogy mit miért jó enni. Már nem csak magamért vagyok felelős, hanem értük is. Nekem ez a motivációm.

Ha stresszes, fáradt vagyok, én is szoktam nasizni, de ilyenkor hasznos, hogy nincs itthon keksz, chips és hasonlók. Van helyette aszalt gyümölcs, dió, kesudió, többféle friss gyümölcs, néha készítek egy kis házi (cukormentes) csokikrémet.