Belül nagyon félénk és önbizalomhiányos/szégyenlős vagyok, bár ezt jól eltitkolom, mégis hatalmas kínnak élem meg egyedül elmenni fogorvoshoz, nőgyógyászhoz, hivatalos ügyeket intézni. Mi motiváljon agyba h változzak?

Én is így voltam régebben, de aztán az jutott eszembe: vaze, az élet túl rövid ahhoz, hogy hülyeségeken parázzak. Ha beégek akkor ez van, 2 perc múlva senki sem fog emlékezni rám. Nem érdekel ki mit gondol rólam, pl ha smink nélkül megyek végig az utcán és a velem szembe jövő nagyon jól szituált lány becsmérlően végig mér. Felvonom a fél szemöldököm, aztán megyek tovább.

A boltban és a kórházban is azért vannak ott az ott dolgozók, hogy kérdezz tőlük, ha valamit nem tudsz.

Bementem egyszer egy coopba zabpelyhet akartam venni, sürgősen kellett (fúú de sürgősen, lusta voltam másik boltba menni). Na lényeg, hogy nem találtam, ott nézelődtem 5 percig. Ott jön egy eladó, lecsaptam rá és megkérdeztem, hogy árulnak e zabpelyhecskét, ő pedig némán rámutatott a vállam felett lévő 26ezer darab zabpelyhes zacskóra. Odanéztem, nevettem, ő is nevetett és mentünk tovább.

Meg kell tanulni nevetni magadon és leszarni, hogy mások mit gondolnak. Felelj meg magadnak és érezd jól magad.

Napi klisé bölcselet adag letudva. ;D

Arra gondolnak, hogy úgyse néz hülyének senki, ha pl. eltévedsz. Mert mások is szoktak eltévedni. Aki meg igen, az az ő hülyesége, azt se tudja, ki vagy, nem számít a véleménye.

Az emberek többsége meg egyáltalán nem harap, sőt, inkább szívesen segít, ha bizonytalankodsz.

Hacsak nincs szociális fóbiád, akkor a minél több tapasztalat fog segíteni ezen.