Telt lányok, amikor elhíztatok mi történt az életetekben?

Én mindig is szerettem enni, alapból olyan családban vagyok ahol jókat lehet enni, arról nem is beszélve hogy apám nagyon jól tud főzni, mivel szakács.

Persze a családban én vagyok az egyetlen aki nagyon el van hízva, az öcsém nádszál vékony alkat, de tud enni, csak ő olyan géneket örökölt hogy nem tud hízni semmit szinte.

A nővérem csak picit duci, de ő rendszeresen sportolt, fél éve hagyta abba akkor szedett fel egy kicsit, de ő már odafigyel magára.

Én 175 cm magas vagyok 110 kiló. 3 évvel ezelőtt 130 kiló voltam, az kemény időszak volt, nekem leginkább a hasamra megy rá meg a vállaimra, a combom nem olyan vastag. Persze akkor elkezdtem tornázni és leadtam 40 kilót, de lustaság miatt abbahagytam és visszahíztam 110 kilóra.

Persze így is ezerszer jobban mozgok mint régebben, és teljesen jól érzem magam a bőrömben. Sokan csinosnak tartanak, sok udvarlóm van, persze jelenleg van barátom aki hasonló kaliber mint én, bár rajta izom is van mert kemény fizikai munkát végez, ő is tud ám enni.

Persze így is odafigyelek magamra, igyekszem előnyösen öltözködni, merek szoknyát meg ruhákat felvenni, ha nem teljesen testhezálló ruhákat veszek fel, és jól megválasztom a színeket akkor nagyon jól áll rajtam minden. Sokan megnéznek az utcákon, meg a munkahelyemen is dicsérnek milyen csinos vagyok. Alapból szőke vagyok, meg kék szemem van, ápolt vagyok, és az alap dolgokra odafigyelek. Persze most az ünnepek miatt tuti felfogok szedni pár pluszt de januártól változni fog a munkabeosztásom, és akkor újra megyek edzeni, hogy picit leadjak.

Jó olvasni hogy valaki elfogadja magát és elégedett.

Egy kérdésem lenne a telt lányoknak bejönnek a "mackós" pasik? És mi számít mackósnak nektek magasság súly?

Lehet nem ide kellett volna írnom ha gond elnézést.

ha valaki még is válaszolna kort is írna?

Engem nem érdekel a sok nyavajgás, vagy mások hogyan csesztetik egymást. Az én életem kiváló, mindig is imádtak a pasasok, nem győzöm elhessegetni magam körül őket. Foglalt vagyok, és mindig is hosszú-hosszú párkapcsolatokban éltem. Bármikor percenként 10-et is kaphatnék az ujjaimra. Soha az életben nem okozott gondot a párkapcsolat, ismerkedés, új emberek társasága, stb. A női front nagy százalékban irigykedik rám és féltékenyek, a férfiak pedig odáig vannak értem. Nincs okom panaszra, és amit a tükörben - saját magam is - látok, az nagyon tetszetős. Nem vagyok egy "szétfolyós" alkat, kemény husú, bomba formájú csajszi vagyok, kivételesen szép arccal, tehát kellemes külsővel és nagyon jó belső értékekkel.

Középsuli koromban voltam utoljára vékony 158/52 kg, akkor rettenetesen...... vékony voltam.... majdnem szétestem annyira, szerencsére a húszas éveimben erre "ráerősítettem" :) /pár évig fogamzásgátló szedése, majd annak abbahagyása után +10 kg/, utána pedig az "évek" múlásával mindig csordogált rám egy kevéske :)

Jelenleg 83 kg vagyok, de nyár végén úgy, hogy nem akartam soha az életben fogyókúrázni és fogyni, valahogy 78 lettem. Ekkor már a párom is "megijedt", és követelte vissza a régi alakomat. Nem, mintha annyira látszódott volna rajtam, de ő észrevette és nem tetszett neki. Napi szinten azon szokott nevetgélni, hogy azt mondja nekem, hogy tőle soha nem fogok olyat hallani, mint amiket másnak mond a f@@szija, hogy menjen 2 kört futni a Margit-szigetre, vagy ne egyen :).

Mindig azt mondja, hogy tőle csak olyat fogok hallani, hogy ő vigyáz majd a vonalaimra, és ha kell naponta megyünk étterembe, mert neki így tetszem ahogy vagyok, és minden egyes grammomra ügyel :) Amikor megismerkedtünk is ennyi voltam, és így tetszettem neki meg. Neki a teltek tetszenek, és nekem is saját magam tetszik :) Arról nem is beszélve, hogy hatalmas rajongó táborom van, de ez nem nyom a latba, mivel nem értük vagyok olyan ilyen :)

Hát, kb. ennyi.

Ha a kérdező valami depressziós válaszra számított, ki kell ábrándítsam, mert iszonyatosan jól érzem magam :D

Neki is ezt tanácsolom, de ha nincs önmagával rendben, akkor vékonyan se lesz rendben a lelki élete.

Én mindenesetre nagyon örülök, hogy már nem 52 kg vagyok, el sem tudnám magam képzelni gyerektesttel. Nagyon kiábrándító volna, hatalmas szerencsém és nagyon szép nőies, formás alkatom van :) Köszönöm a mindenhatónak! :)

13: én nem ELFOGADOM magam, hanem SZERETEM!

Hatalmas nagy különbség! :) Másmilyen pedig nem is szeretnék lenni, csak ilyen, amilyen most vagyok :)

18-asnak válaszolok: kifejezetten nagy melleim vannak, és nincs vastag combom sem, kerek formájú nem nagy, és nem is kicsi fenekem, nagyon arányos vagyok mindenhol, de melleim sokkal nagyobbak az átlaghoz képest és más ilyen alkatúhoz képest is. (Külön kiemelném, hogy nem lógnak és szép formájúak.)

Úgyhogy igen, lehet azt mondani, hogy szerencsés vagyok. Egyébként ezt mondtam is, hogy nem szétfolyós alkatom van, tehát ez is rátesz egy lapáttal + arányos. Tisztában vagyok vele, hogy az én cm/kg-omhoz egyáltalán nem így néznek ki a nők az "én" kategóriámban... Még megközelítőleg sem.

De azért mindenki jól érezheti magát nemtől, kortól, alkattól, súlytól függetlenül :) Ha valakinek a lelke rendben van, és harmóniában él magával és a világgal, az már minimum fél siker :) Ha nem több, a mai korcs világban, még ennél több is :)