Telt lányok, amikor elhíztatok mi történt az életetekben?

Nekem nem történt semmi, mindig nagyevő voltam. Évtizedeken át évi +1 kiló, amíg fölé nem mentem 80-nak, azt már nem bírtam tartani, mivel ahhoz nekem rengeteget kell ennem, hogy hízzak.

Szerettem s szeretek is enni s nehezen lakom jól. Ennyi.

Sosem érdekelt a súlyom, a teljesítménytúrázásban pont nem zavart 25 kiló plusz. Jó, nem voltam elégedett az alakommal, de huszadrangú dolog volt, a párom sem szólt érte. Az egészségtudatosságommal indult a fogyásom, hisz mégis, ennyi felesleg már nem ideális s egy egészséges, hosszú élethez szerintem edzeni is kell, az ember izmokat akar s zavaró lesz a háj... De korábban fogalmam sem volt, hogyan fogyhatnék éhezés nélkül (nem mintha az nálam segítene tartósan). De aztán kialakult s egyszer le fogok fogyni. Hasznos, kellemes az, de a szokásos nagy érzelmi-önértékelési dolgok nem járulnak hozzá az esetemben. Bár kicsit büszke leszek magamra, ezek az utolsó kilók kemények.

Nem történt semmi, soha sem voltam vékony. Folyamatosan jöttek fel a kilók. Most álltam meg.

Nem is szeretnék vékony lenni. Az nem én lennék. Néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha reggel felkelnék, belenéznék a tükörbe és vékony lennék.. hát elbögném magam. Soha nem érdekelt és nem is fog, hogy ki mit gondol.

Én nem beletörödtem vagy elfogadtam, hogy ilyen vagyok, hanem egyszerűen csak szeretem magam. Szeretem az alakom, tökéletesen eloszlik a felesleg. (Ami nekem nem az. :D)

Nagyon örülök, hogy ilyen felfogást kaptam, mert szerintem, ha nem szereted magad, akkor semmi sem teljesen olyan jó. Az az első, hogy tisztában légy magaddal és szeresd, amilyen vagy. Nagyon nagyon sokat számít. Rengetegen utálják magukat és azt gondolják, hogy soha nem lesznek elég jók saját maguknak. Én ezt nem értem, nem tudom felfogni, hogy hogy nem szeretheti valaki saját magát. Nem számít, hogy milyen vagy, lehetsz vékony, telt, magas vagy alacsony, ha szereted magad, akkor nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol, akkor is csak szereted magad és ezen senki véleménye nem fog változtatni.

Legalább is én így vagyok. :)

Az első 10 kilómat akkor szedtem fel, amikor leszoktam a dohanyzasrol. Pedig nem nassoltam, semmi sem valtozott az étrendemben, az étkezési szokásaimban.

A második 10 kiló akkor jött fel, amikor munkahelyet váltottam, és az új helyen sokkal kevesebb a fizikai mozgás. Az előző helyen a lépcsózéstől kezdve az 1-5 km-es gyaloglásig minden volt, itt, az új helyen csak ülök a hátsófelemen. Elmentem futni, hetente 3x, de az nem ugyanaz, mint amikor egész nap mozgásban vagy.

Most itt dédelgetem a 15 fölösleges kilómat (ebben az évben sikerült leadnom 5 kg-ot).

Érdekes, hogy a terhességem alatt felszedett 8 kg a szülés után 6 hónappal magától eltűnt, pedig nem diétáztam, ettem mindent, mert szoptattam, és mégis visszaállt a szülés előtti súlyom fél év alatt.

Sose voltam vékony, de mikor a vőlegényemmel összekerültem 2 év alatt 10 kilót híztam az anyja főztjétől, azóta stagnálok, már 5 éve vagyunk együtt, még mindig a +10nél tartok.

Sose tettek megjegyzést rám, de alapvetően nem érdekel az emberek véleménye.

Én érdekes módon akkor szedtem fel egy tizest amikor hirtelen minden tökéletes lett az életemben,leestek a vállamról tonnányinak tűnő gondok.

Sikeresen lediplomáztam,meg lett a nyelvvizsgám és kiléptem egy elképesztően nyomasztó 6 éves kapcsolatból és alakulóban volt egy új.

Mindezt egy hónap leforgása alatt,azt éreztem ennél boldogabb nem lehetek és nagy ívből tojtam arra,hogy mikor mit ehetek vagy sem.

Ennek eredménye +10 kg lett nyár végére.

Szerencsére azóta ledolgoztam.

26/N

10 éves voltam, mikor anyám férjhez ment, és kaptam egy "áldott jó nagymamát", aki megbüntetett, ha nem ettem meg mindent. Előtte se voltam az a cérna vékony kislány, de utána rohamosan hízni kezdtem.

Mire nyolcadikból elballagtunk, addigra elértem a 85 kilót. És rettentő sok büntetés és veszekedés árán nem voltam akkor már 100 kg felett!!

Aztán jöttek az eszetlen fogyókúrák, aminek az volt a lényege, hogy egyszerűen nem eszek. Sportolni sose engedtek el, pedig szerettem volna úszni, kézilabdázni vagy kempózni. De nem lehetett, mert "drága".

Ezeknek hála volt, hogy lement 10 kiló, aztán visszajött 12.

Mire eljutottam oda, hogy ésszel diétázzak (16 évesen), addigra olyan lassú lett az anyagcserém, hogy bűvészmutatvánnyal felér összeállítani egy olyan étrendet, amiben minden tápanyag benne van még, de már lehet fogyni mellette. Nem mellesleg csak akkor hatékony, ha legalább 1,5-2 órát mozgok mellette. Ha fogamzásgátlót szedek, akkor ez is csak arra elég, hogy ne hízzak tovább!

Mivel endometriózisom van, így fogigátlót szedek, hogy elnyomja a tüneteket.

Szóval leég régóta nem változott a ruhaméretem.

Illetve mikor túljutottunk két vetélésen, és újra teherbe esetem, akkor kaptam hormonpótlást. Meg is látszik, fel is jött jó pár kiló. Fogyózni tilos, 1600 kcal/160 g ch diéta kötelező.

Társadalmi normák.... Hát nem, nem érzem jól magam, mert valahogy az a társadalmi norma, hogy mindenki belerúghat abba, akin van akár csak 10 kiló felesleg is. Egy 80-85 kilós nő szerinted mit kap minden nap?!

Már a hetedik hónapban vagyok, akkor a hasam, mint egy hordó, de persze senkinek se jut eszébe, hogy mondjuk terhes vagyok. Csak egy dagadt disznó, akit fel lehet lökni, le lehet szólni, álljon csak 2 órát a vonaton, és nyugodtan ájuljon el, amíg vérvételre vár, neki lehet nyomni a korlátnak, stb.

Egyedül a dokimtól kapok dicséretet, amiért nem szedtem fel eddig többet 3 kilónál. :(