Fogyókúrázók! Ti milyen büntetést találtatok ki a kezdetek kezdetén, amikor nagy volt a csábítás, és esetleg egy nap többször is, nagyobbakat is bűnöztetek?

Sosem büntetném a testem vagy a lelkem egy másik részét azért, mert a hedonista vagy a rebellis énem ereszdealahajamat játszott. Még az adott énemet se, már ha tudnám, hogy azt hogyan kell :) Főleg, hogy a hedonista énem az egyik uralkodó, büntetésnek konkrétan zéró esélye van. Ami nagyon helyes :)

Nem bűnözök. A bűn egészen máshol kezdődik, nem ott, hogy megeszed a frissen készített 70 dkg csokiszósz egy nem annyira jelentéktelen részét (valami 10 napig tartott ki kettőnknek? ez nálam durva szint, még fogyási célok nélkül is, lelkileg nem tartom egészségesnek)... Ilyenkor nem büntetek, hanem megpróbálom megállítani a csokievési rohamot. Másnak pont nem jó, de nekem remekül bevált ilyenkor egy extrém szénhidrátszegény nap, az édességvágyam azonnal megszűnt.

Ha rendszeresen eszem éjjel, az annak a jele, hogy kicsi volt a vacsora, s át kell alakítanom a napomat. Itt sem büntetni kell.

De még azért sem büntettem magam (elég volt a stagnálás), hogy mondjuk másfél éven át nem tudtam deficitben enni tartósan. Elsősorban nem önfegyelem volt a gond (hanem éhség), de ha az lett volna, akkor is megoldást kerestem volna, nem büntetést.

Az amúgy működött, hogy alapvetően betartottam a saját magam által választott életmódi szabályokat (már említettem a hedonista énem uralkodó voltát, úgyhogy ez mindig élvezetes volt, jó kis evészetekkel), néha pedig kicsit vagy nagyon ereszdealahajam volt. Bizonyos gyakorisággal nincs baj, max. lassan fogy az ember, na bumm. Inkább, minthogy ne élvezze az egészet, persze mások hozzáállása ettől különbözhet.

Csábítás pont a kezdetek kezdetén nem igazán volt. De amikor már3 éve nem ettem bizonyos dolgokat és már 3 éve figyeltem oda az evésre... Akkor kicsit kezdtem belefáradni s onnantól a kilengések megszaporodtak. Bár mivel életmódot váltottam, egészen jól s egészségtudatosan, nem tudtam visszatérni a régi ételeimhez, ez a kezdet kezdetén egyértelmű volt, ez segített át a kezdeti "mi a csudát tudnék enni?" korszakon (kicsit sok ételcsoportot zártam ki hirtelen :D de nem bántam meg). Muszáj volt előre haladni, más út nem volt.

Nekem olyan sosem volt, hogy túl szigorú voltam, de sokaknál előfordul. Az nem bűn, ha az ember azért eszik, mert éhezik... Nem tudom, nálad mi a helyzet, de van, aki olyat akar önmagára kényszeríteni, ami túl durva.