Ha egy héten át koplalok vízen és egy kis fehérjét is beviszek, akkor az elvonásitüneteket lelehet valahogy gyűrni?

Majd a kórházban helyrehoznak, mikor kimerültél és feladta a tested. Utána hazamész, zabálsz és ráhízol a kezdősúlyra, és rájössz hogy rossz módszert választottál.

Mondok jobbat, ha nem sikerül akkor kérjetek hamvasztást, nagy arányú tömegvesztéssel jár véglegesen.

Emberfüggő, de egy hetet egy egészséges ember lazán kibír. De ha nincs rá valami nagy oka, miért tenne bárki ilyet? Fogyásra különösen gyengén alkalmas.

Én egyszer kíváncsiságból nem ettem majdnem 5 napig. Érdekes volt, fogyásra alkalmatlan, éhes nem voltam (az első nap bizonyára igen, de nem volt vészes) s más bajom sem volt. Azért ilyenkor esélyes a gyöngeség, fejfájás, éhség, szénhidráthiány, akármi.

De a test elműködik, izmot bont (kis fehérje mellett is), úgyhogy az agy megkapja a maga glükózát s a testi sejtek is, amíg nem jön el a ketózis. Szóval nem törvényszerű, hogy nagy baja legyen az embernek. Csak éppen nincs értelme esetleges fél vagy egy kiló plusz fogyás miatt sokkolni a szervezetet...

Van azért, aki évente lenyom egy egyhetes böjtöt, de ehhez én nem értek, én morci lennék egy naptól is, valahogy szeretem a hasonló napokat.

S mennyi szénhidrátot eszel, ha már azt írod, hogy semmit, ami nyilván nem igaz, mert senki nem tud úgy enni?

Ha elég keveset, akkor neked máshogy működik a szervezeted, mint az átlagemberé, mert átálltál zsírra. Az ilyen ember bizonyára sokkal könnyebben koplal (illetve azért ez összetett kérdés, aki mindennap szeret élvezetesen, jókat és sokat enni, az nem koplal könnyen), mivel a szervezete nem pánikol az elején, hogy most mi van és nem kell napokig átszervezni még az agy energiaellátását is, egyszerűen azonnal a zsírraktárak táplálják a testet (az agyat részben az izmok, de ha van megfelelő fehérjebevitel, akkor az is jó), amint elfogy a kevéske glikogén. Ha előtte is ketózisban volt az ember, akkor még kisebb változás történik. Azért a tápanyaghiány némi sokkot jelent a szervezetnek, de egy ideig tudunk élni a tartalékainkból, amennyiben korábban rendesen ettünk.

De amióta zsírra adaptálódott a szervezetem, sosem hagytam ki egy napot sem, az nem az én műfajom. Ráadásul a szervezetem hisztis, ha túl keveset kap, bizonyára beletelne pár napba, míg abbahagyná a játékot és tisztességesen működne szinte semmi bevitellel, amíg azt meg tudja oldani.

Csókoltatom az izmaidat, ami még megmaradt belőlük, persze.

Szomorú azért, hogy valaki szabad akaratából pusztítja a saját testét...

Hacsak nem életed végéig kívánsz így élni, a tested vissza fog állni amint elkezdesz enni. A jelenlegi éhezés utáni bevitelt úgy fogja a tested érzékelni, hogy a korábbi megvonás után ezt egyből raktározni fogja, készülve egy következő ilyen esetre.

Érdekes, hogy bár az agyad és felfogásod tudja, hogy tudnál enni, a tested nem képes átállni más üzemmódba, oda-vissza. Nagyon egyszerű van étel - felhasználja, túl sok étel van - raktározza, és nincs étel - feléli mód van csak.

Mivel nincs étel és bevitel, kényszerből saját magát emészti fel a tested, lassan. Ha pedig lesz, akkor raktározni fog.