Ez a kövérségem miatt lenne? Normális ez egyátalán?

Lassan 16 éves vagyok,lány.162 cm és 47 kg.Ha valami rossz történik az életemben,mondjuk valaki veszekszik velem,rossz jegyet kapok,meghal valaki vagy bármi negatív dolog,rögtön arra gondolok,hogy ez azért van,mert én dagadt vagyok,és nem fogytam ezen a héten.Ez nem normális,ugye? Érzem,hogy nem az.Pedig több,mint 10 kilót fogytam,igaz sporttal,egészségesen,fél év alatt.Most napi kétszer edzem,de eszek normálisan.Viszont ha valami rossz dolog van,akkor elmegy az étvágyam,hajlamos vagyok több étkezést kihagyni,és csak sírva feküdni az ágyamban,hogy úristen mikor fogyok már le végre,mert ez már tarthatatlan.Akármi van,azt mindig a súlyomra és a táplálkozásomra vetítem ki.Ha valaki csak úgy kedves velem,mondjuk pont akkor,mikor fogyok picit,arra gondolok,hogy "jé,tök jól csinálom,fogyok még,és akkor még kedvesebbek lesznek velem az emberek".Pedig ez nem normális,tudom.Régen nem ilyen voltam.Anyukámék szerint ne fogyjak tovább,kezdek úgy kinézni,mint egy anorexiás.A tükörben néha kövérnek,de általában vékonynak látom magam.Ruhákból xs-s néha nagy,amúgy 34-es méret vagyok.Szerintetek ráment az agyamra a fogyókúra?