100 évvel ez előtt a nők, hogyan fogyóztak/tartották magukat formában?

Egyrészt sokkal egészségesebben éltek, nem ettek ennyi mesterséges művackot. A szegényebbeknek nem jutott fehér kenyér, csak barna. A cukor is luxus cikk volt. Emellett kint dolgoztak az állatok körül, és a földeken. Nem volt se tévé, se internet.

Na meg arról se feledkezzünk meg, hogy teljesen más volt a szépségideál.

Az én őseim parasztok voltak, pár évesen már kint dolgoztak a földeken, nem igazán volt gond a súlyukkal a sütik, mindenféle házi étel, szalonna és kenyér mellett...

S a gének se voltak rosszak, de egészségesen haltak meg 80 évesen vagy ki mikor...

Nálam maradtak a gének, de nekem már jobban kell figyelnem az egész napos ülés mellett. Direkt mozognom kell s a mai ételeknél is jobb, ha odafigyelek...

Vagy dolgoztak, és se idejük, se kedvük nem volt a feneküket méricskélni, vagy kajájuk se nagyon volt, akkor pláne.

Az úri kisasszonyok meg nem zabáltak össze-vissza.

Sokkal kisebbek voltak az adagok régen, az életrend meg szigorúbb. Az illem is tiltotta, hogy mondjuk egy kisasszony zabáljon...

100 éve a nők éheztek, mert nem volt mit enniük. Nem járhattak iskolába, mert napszámba voltak adva, hogy az Úr földjén megkeressék a napi egy szem főttkrumpli árát. Nem volt cipő a lábukon télvíz idején sem, olyan szegénység és nyomor volt. 8-an, 10-en laktak szobánként egy-egy földpadlós vályogházban. Minden másodiknak ágy se jutott, a földön feküdtek a bogarak közt. Szedret jártak "lopni" az Úr fasorából, hogy ne vesszenek oda, és rőzsét "lopni" az Úr erdejéből, hogy ne fagyjanak meg. Mit 100 éve, 70 éve is...

Annak a nemzedéknek egyetlen álma volt: hogy egyszer tele legyen a hasa. Aki aztán idősebb korára megérte a jólétet, (már azt a kádári jólétet) az a bőség zavarában el is hízott rendesen, de úgy lettek teljesen elégedettek magukkal. Nekik bizony az volt az érték, ha valakai "szép kövér", arra irigykedtek egész életükben. A kövérség egyet jelentett a jómóddal, a sovány egyet jelentett a betegséggel. Mindig mondták, kell a tartalék, különben elviszi az embert az első betegség. Nem volt ám orvos meg orvosság a falukban. 10 gyerekből 5 nem érte meg a felnőttkort. Elvitte őket a torokgyík. A soványabbakat.

Pláne 100 éve meg pont háború is volt, a katonák megették a lovakat is. Nem volt ló, a férfiak hadirokkantak voltak lábak nélkül, úgyhogy női erővel szántottak gyalogrobotban. Még hogy fogyókúra...

Hát nektek nem voltak nagyanyáitok?

#8: De, volt nagyanyám, aki még a világháborúkban sem élt olyan rosszul, mint azok, akikről írtál... Voltak koldusszegények, gazdagok, polgárok, kereskedők, kellő méretű földdel rendelkező parasztok... Háborúban persze neccesebb volt, azon kívül (mert a 100 évvel ezelőtt nem azt akarta jelenteni, hogy 1915-ben, gondolom... egyszerűen a régi időket) már nagyon élvezetesen lehetett táplálkozni, ha valaki nem volt extrém szegény.

Az őseimnek egész jó földjük volt, nem sok, de a család ellátására elég. Munkát is adott bőven. Nagyanyám igen fiatalon megözvegyült, onnantól 2 kicsi lánygyermek mellett művelte a földet... Nem éheztek kicsit sem, anyám sokat mesélt azokról az időkről. Aztán jött a háború és a föld elvétele... De sosem éheztek, viszont mindig dolgoztak. Volt, akinek náluk jobb volt, volt, akinek nehezebb...

Amúgy a földpadlós vályogházzal nincs a világon semmi baj, én szerettem ott lakni :) Sokkal inkább, mint panelban.