Mióta két tökéletes alakú lánnyal élek észrevettem pár dolgot, ami aggaszt?
Hosszú lesz, köszönöm, ha elolvasod.
Szeretném megosztani a történetem veletek, még ha nem is derül ki, hogy mi az elhízásom oka, akkor is jól esik kiírni magamból a megfigyeléseim és az ehhez kapcsolódó frusztrációim.
Nyár végén összeköltöztem két olyan lánnyal, akiknek az alakjuk tökéletes még az én női mércém szerint is. Ezalatt a pár hónap alatt sikeresen megfigyeltem az étkezési szokásaikat és igazából 20 év után most jöttem rá először, hogy én két évtizedig teljesen rosszul táplálkoztam és ezt nem csak az elfogyasztott ételekre értem, hiszen eddig is tudtam, hogy szemetet habzsolok, hanem pszichésen, mentálisan teljesen máshogy működök, mint egy normális étvággyal megáldott ember.
Először is magamról annyit írnék, hogy nem csak elsőszülötte vagyok anyámnak és apámnak, hanem egyben első unoka és első dédunoka is. Hihetetlenül nagy figyelmet kaptam kisgyerekként, hiszen nagyon maszkulin családunk van, így mikor lányként megláttam a napvilágot, akkor szinte egy kis csodának tekintett az egész família. Szummázva a gyermekkorom, nagyon kiváltágos embernek érzem magam, mert mindenem megvolt. Az első problémákkal, az első élet által elémvetett megpróbáltatásokkal már bőven tizenévesen szembesültem és akkor már javában a zabakorszakomban voltam, így egyszerűen nem tudom ráhúzni a féktelen túlevésem okát arra, hogy valami lelki trauma révén alakult nálam ki ez a rossz szokás. Ha lenne valami konkrétum, ami a rossz étkezési beidegződéseim melegágya volt, akkor csak tinédzserként jelentkeztek volna az első zabarohamok. Ezzel szemben, amennyire vissza tudok emlékezni a múltamra, úgy dereng, hogy talán 5 éves lehettem, mikor az evés már nem szimplán alantas fizikai szükségleteim kielégítését szolgálta, hanem valami addiktív gyönyörokozóvá nőtte ki magát, és a napom jelentős hányadát képezte, hogy azon gondolkozzak, hogy mit is egyek.
Szóval szeretném megosztani az észrevételeim a lányokon, és az én szemszögemből kontrázni ezekre:
1. Náluk az evés nem központi téma, előfordul, hogy csak este tudatosul bennük, hogy aznap még nem fogyasztottak semmit.
ÉN: Már reggel, amint felkelek az ágyból, az az első gondolatom, hogy mit egyek és ha még késésben is vagyok előadásról, muszáj ennem valamit.
2. Sokkal kifinomultabb az ízlelésük, meg tudják fogalmazni, hogy mi miért nem ízlik nekik. Például a Milka csokiból vannak olyan termékek, amit imádnak és olyan is, amit szidnak.
ÉN: Alig tudok különbséget tenni az általuk kritizált és finomnak nevezett étel között. Igazából nagyon kevés ételről tudnám mondani, hogy nem ízlik, és hogy nagyon ízlik, nincsenek nálam szélsőségek. Még ha nem is ízletes valami, úgy érzem, hogy muszáj megennem. A Milka csokis dologra reflektálva nem lennék képes kiválasztani kedvencet és kevésbé kedvelt ízösszeállítást. Egyszerűen bármelyiket, ha elémraknám, felfalnám.
3. Ha vesznek valamit, van, hogy hetekig őrizgetik.
ÉN: Ez számomra elég égető probléma, de amint van valami étel nálam a hűtőben, nekem azonnal meg kell ennem, vagy különben frusztrált leszek, szorongok és egész nap azon gondolkozok, hogy az a kaja ott van a hűtőben és rám vár. A lányok meg hülyének néznek, hogy miért battyogok le egy nap 3-4 alkalommal a boltba. Azért, mert tudom, hogy ha reggel megvásárolnám a vacsorám, az legkésőbb délre már sehogy sem lenne. A vásárlásnál még az én kezemben van a kontroll, meg tudom állni, hogy ne vegyek annyi nassolnivalót, ellenben kicsúszok a tudatos irányítás alól, ha az étel az én birtokomban van már. Gyakran már a boltban elkezdek enni, mert nem bírom ki hazáig, egyszerűen úgy érzem, hogy meg KELL ennem, mert rámtör az a bizonyos stressz, aggodalom.
4. Ha elkezdenek enni valamit, akkor félbehagyják, ha már úgy érzik, hogy jól laktak vagy egyszerűen nem kívánják az ételt.
ÉN: Na ez az, ami az utóbbi 15 évben egyszer sem történt meg velem, hogy a tányéromon egyszerűen ott maradt a fél adag. Még ha úgy érzem, hogy teljesen telített vagyok, inkább várok egy pár percet, pont annyit, hogy eloszoljon a kipukkadás-érzet, utána hiába nem esik jól, nekem akkor is el kell fogyasztanom a tányéromon található összes ételt, mert ismét rámtör a fent gyakran említett frusztráció.
5. Amire azt mondják, hogy nekik már sok és jó nagyot zabáltak, az hozzá sem mérhető az én hedonista orgiáimhoz.
Igazából mindig is sejtettem, hogy nem működök úgy, mint egy egészségtől kicsattanó ember, de ez a szokásaink közötti differencia felismerése elősegítette azt, hogy ez már tudati szinten is megfogalmazódjon bennem és szembesülhessek a saját pszichém "degeneráltságával".
Szeretném feloldani ezt a frusztráltságot és próbálom feltárni a lelki okokat, ami idáig vezetett engem, de azt sem tudom, hol induljak el. Úgy vélem, ahhoz, hogy összegyűjtsek némi motivációt a fogyásra és olyan legyek, mint ezek a lányok (nem csak a testükre, hanem inkább a felfogásukra célzok) meg kéne értenem, hogy ez a folyamatos belső nyomás miért van bennem, ha az evésről van szó. Valaki van itt, aki így érez? Van valaki, aki leküzdötte ezt a frusztrációt és kísértést? Keressem tovább a kiváltó okot, vagy egyszerűen fogadjam el, hogy ez a függőség csak úgy kialakult bennem? Mit kéne tegyek, hogy inspirációt gyűjtsek a fogyáshoz?
Egyébként annyira kövér még nem vagyok, mert a fiatal szervezetem anyagcseréje sokáig ellenállt. Most azonban, ahogy idősebb lettem, már ugyanannyi evés mellett beindultak a hízási folyamatok, egy év alatt felkúszik 3-4 kg, ami hosszú távon tarthatatlan.
20/L/163cm/69kg
válasza:Nem vagyok benne biztos hogy ők annyira jól táplálkoznának. Inkább ők az egyik véglet te meg a másik. Bár te sem vagy annyira elvetemült kaja rajongó. Az, hogy csak este jut eszükbe hogy nem ettek semmit, pont nem egészséges és követendő példa. Reggelizni kell. Többször enni egy nap kell.
Az, hogy van "ízlésük" olyan tekintetben hogy valami ízlik nekik valami nem az nem befolyásolja a testsúlyt és az egészséges táplálkozást. Sőt inkább neked kedvez, mert nem gátol a "nem ízlik" dolog az egészséges étrend elfogadásában
A 3. pont már furább. Nekem is van amikor addig nem bírom ki míg valami el nem fogy, de azért ha csinálok egy nagy fazék sárgaborsó főzeléket az eltart 2-3 napig , a 10 tojás pedig egy hétig. Miket veszel hogy nem bírod ki hogy meg ne edd?
Azt ami a tányéromon van én is mindig megeszem. Engem arra neveltek, hogy amit kiszedsz magadnak azt edd is meg. Gondolom nálad is így lehetett. Emlékszem mennyit szenvedtem egyik barátomnál mert ott mindig az anyja szedett nekem és mondta hogy hagyjam meg ami nem kell én meg csak azért is megakartam enni az egészet. Mert ez rögzült be
Én a kenyérfélét és tésztát imádom de nagyon. Azért is vagyok 80 kiló, mert mindig szendvics szendviccsel, pizzával, tábla csokival, hambival, calsonéval, itthon rengeteg süti. Én úgy fogtam fel, hogy függő vagyok, és ha máshogy akarok kinézni akkor ezeket teljesen ki kell irtanom az étrendemből. Tapasztalatból tudom, ha csak egy kis szendvicset vagy pogácsát eszek, akkor már dől az egész szépen visszalopja magát a régi étrend. Nem úgy kell elkezdeni, hogy jó akkor hétfőtől, hanem oké, akkor MOST elkezdek helyesen étkezni. Naponta 5x kb 3 óránként, kisebb adagokat, csak hús (hal is jó), zöldség, gyümölcs, magvak, tojás, joghurt, zabpehely (kb) sok víz és valami mozgás
Nekem ez vált be. Szerintem nincs veled semmi gond, csak szeretsz enni. Eddig én is úgy fogtam fel hogy inkább eszek finomakat minthogy fehérnemű modell legyek. Csak a mérleg meggyőzött hogy mégse kellene :D Meg elkezdhetnél valami sportot, mondjuk úszni vagy ami megtetszik. Sokat számít
válasza: válasza:"Nem azért mások, mert "tökéletes" az alakjuk, hanem mert normálisan gondolkodnak. Ha meg tudják mondani, hogy mi miért nem ízlik nekik, vagy tudják, hogy mit esznek és mikor, az nem azt jelenti, hogy ők az űrlények, ugyanis ez lenne a normális hozzáállás."
Ezt írtam le én is :)
válasza: válasza:Az nem normalis gondolkodas, hogy nem eszek semmit, hanem nagyon egeszsegtelen. Kesöbb komoly betegseget is okozhat.
Bar nem vagyok pszichologus, szerintem neked az eves affele jutalom volt mindig is, a szeretet egy kifejezesi modja. Gondolom sokszor kaptal finomakat pl. nagyszüleidtöl, akik nyilvan jot akartak vele. Aztan a ket dolog összekapcsolodott nalad.
Ha ugyis "minden finom", akkor probalj meg egeszsegesebb eteleket enni. Pl. chips helyett zöldsegeket. Ird fel hogy mit eszel egy nap, az sokat segit, ha latod feketen feheren mennyi energiat viszel be.
En anno ugy alltam le azzal hogy kenyszerböl egyek, hogy egyreszt enm vettem semmi csokit, chipset, stb, masreszt kiiktattam az eves elvezet faktorat. Pl. friss kenyer helyett abonett. Megettem, jol laktam, de nem volt az hogy hüüü de jo volt együnk meg. Heti max egy csalonapot beiktathatsz, mikor ehetsz majdnem barmit, igy könnyebb ellenallni a kisertesnek.
válasza: válasza: válasza:Azt hiszem nagyon is hasonlítunk. Legalábbis én is ilyen voltam, tudom milyen ez a frusztráció. Bagatell dolgoknak fog tűnni amit írok, de nálam komolyan ezek segítettek.
Először is nálam az édesség létkérdés volt, szerintem komolyan függő voltam. Na felmentem a youtubra és megnéztem pár ilyen elrettentő videot, hogy mennyi cukor van az édességekben, mit okoz a cukor, semmi hasznos nincs ezekben a dolgokban és csak szennyezzük vele a saját szervezetünket. Mondtam is magamban, hogy hülye vagyok én, hogy saját magamnak akarok rosszat?
Sokszor került édesség a kosaramba még így is, de mentem vele egy kört a boltban, úgy hogy a kosárban volt mondjuk a csoki és második körben visszaraktam a helyére. Utána valahogy már nem is éreztem olyan fontosnak, közben folyamatosan beszéltem magamnak, hogy "Neem, ez szemét. A csomagolás is szemét és a tartalma is csak szemét" :D
Na igen a csomagolás. A másik dolog, hogy nagyon tetszik a minimalista életmód, hogy csak azt veszem, amire tényleg szükségem van, ezzel magamnak is jót teszek és kevesebb szemetet is termelek. Na ha minden sz.rt megveszünk a boltban, abból csak szemét lesz, pazarolunk, mert hát ugye mivel szemét, nem is lenne rá szükségünk, mégis sokmindent elhasználtak a legyártása során...szóval pazarlás megy ezerrel, ok nélkül. Tehát ez volt a második indok, hogy miért ne vegyek mondjuk agyoncsomagolt édességeket.
Hűtő kérdés. Egyik nap bevásároltunk, estére már megettem mindent. Ezt úgy sikerült legyőznöm, hogy van egy meggyőztem magamat, hogy ha most megeszem, akkor holnapra nem marad és hogy majd milyen jó lesz holnap is enni belőle. Persze nehezen ment, meg ki kell bírni, de sikerült. Próbáld azt, hogy megszabsz egy összeget, hogy naponta csak annyit költhetsz.
A tányéroshoz meg annyit, hogy ne nagytányérra, hanem kicsire pakold a kaját. Kevesebb fér rá, szóval nem fogod pukkadásig enni magad, de mégis megvan az érzet, hogy megettél egy tányér kaját.
Utoljára írom, de a legfontosabb, az akaraterő. Ne a függőségeid irányítsanak!
válasza:Bevallom, nehéz volt a lényegre koncentrálnom, nagyon érdekes írási stílusod van, ilyen intellektuális, kicsit bonyolult, de nem túlzottan, csak nem konyhanyelvi :) Tetszett :D
Nos, a gondolataim...
Egyetértek másokkal abban, hogy a leírtakból azért nem az jön le, hogy Te minden pontot rosszul csinálsz, ők meg jól.
1. Az OK, hogy az evés nem központi téma - bár nekem az sem gond, ha valaki hedonista és fontos számára az evés, de ha folyton azzal foglalkozik, az azért gond.
De ha valakinek este jut eszébe, hogy aznap nem evett, az extrém elfoglalt, nincs éhsége... De nem ez feltétlenül a jó. Igazából én kicsit veszélyesnek tartom az éhség vagy az éhség tudatosulásának a hiányát... Hallottam emberekről, akik 2 nap után ébredtek rá (még mindig nem éhesen), hogy enni kéne már. Na ilyen nálam elképzelhetetlen, de ugye én is a "túl sokat gondol ételre" típusba tartozom. Épp csak nem eszem délelőtt, nem mindenkinek jó az, akárki akármit is gondol.
2. Hoppá. Az a normális, hogy az embernek nem ízlik minden egyformán... Hogy tud-e olyat enni, amit un, de egészségesnek vél, az más kérdés, de hogy mindegy neki... Ez fura, de ahogy már írták, megvan az előnye: ehetsz jó ételeket s ugyanúgy élvezni fogod, mint a kevésbé előnyöseket. Neked akkor tudatosan kell választani, nem ízlelőbimbóra, ez még nem gond.
3. Ebben olyan vagyok, mint ama 2 csaj. De a Te korodban még én is jobban felettem a dolgokat, ha nem is olyan durván, mint Te s még egyesek. Na, ez a Te szinted veszélyes, ilyen kényszeres evés, eszel, pedig nem is kell? Ez beteges valahol, próbálj uralkodni rajta! Én most már olyanokat tudok őrizni hetekig, amik régen pár napig se tartottak ki (egy csomag kesu :D de a csokikkal is hadilábon álltam, azonnal elpárologtak, még pár éve is. most már nem, mire nem jó egy alapos életmódváltás).
4. Én sem szeretek a tányéromon hagyni ételt... De aki kidobja vagy étteremben meghagyja a negyedét, éhesen is, mert úgy tanították - na az még rosszabb.
Személy szerint keveset szedek egyszerre, főleg, ha nem érzem, hogy nagyon éhes volnék. Plusz tudni szoktam, mennyi kell... Étteremben rossz, mert ott utálom meghagyni, ott sem árt az óvatosság, inkább nem eszem főételt, éhes így sem maradok. Az a jó, hogy van azért mozgástér, az éppen elvertem az éhségem és a pompás, alapos, de még nem túlzott jóllakottság között sok kalória elfér. De otthon tényleg könnyű, szedj kicsit, max. többször, ha szükséges. De el is tudod tenni az ételmaradékot a hűtőbe, nincs azzal gond (de a pszichológia ellenállást értem, én is csak akkor csinálom ezt, ha egészen jóllaktam. normál test ilyenkor antiétvágyat produkál szerintem).
5. Ó, ez emberfüggő. Mennyit eszel? S vannak evősebb napok. Jópár hete 2400 kcal-t ettem ebédre, de nem laktam jól. Úgyhogy ettem még. Ez nem orgia, nem zabálás, egyszerűen csak ettem, mert éhes voltam. Bár magamhoz képest sokat, szinte sosem eszem ennyit egyszerre, ez egy extrém ritka alkalom volt. Nem értem, de mindegy, a testem biztos tudja, mit csinál.
Madáradagokra viszont nem vagyok képes, éhesen kell vagy 1200 kcal. Én és a fogyás, az egy érdekes műfaj, de megoldható.
Teljesen jól látod, hogy az ételhez való hozzáállásod is sokat számít, igencsak tud akadályozni a súlyod megtartásában. Amúgysem jó, ha az életed az evés körül forog. Egyél jókat és eleget, sokunknak az evés fontos örömforrás, alkotómunka, kultúra - de nem erről szól az élet. Ha jóllaktál, foglalkozz mással órákig, ez a normális. Nem vagyunk legelésző állatok...
Idősebb :D Olyan kis bébi vagy még :D Jó, ha ilyen zsenge korban ráébredsz dolgokra s életmódot változtatsz... Nekem túl sok nem egészen megfelelő táplálkozású évtizedem volt, sajna.
Nekem az egészségtudatosság adta a motivációt a drasztikus, de hedonista életmódváltásaimhoz. Soha ilyen jó ötleteket, többet kaptam, mint reméltem, jobban érzem magamat így. A fogyás már nehezen megy, pontosabban sehogy, de nem is az a legfontosabb. Bár fontos az is.
Válts életmódot, ne gondold, hogy nem tudod átkódolni magad ;) A legfontosabb, legjobb változásokat nekem az életmódváltás hozta, minden különösebb önfegyelem nélkül. Jó, ha megtalálod azt az evési stílust, ami hozzád passzol. Fontos, hogy mit eszel, mikor, mennyit...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!