Van közületek aki anorexiás és szeret is az lenni? Hogy lettettek azok?

Úgy lettem az, hogy kiskorom óta hányásig erőltették belém az ételeket, nem is leginkább a családom, hanem a nagy okos intézmények. Otthon kötelező volt lecsupaszítani a tányért, de bent nem is lehetett saját kaja, kötelező volt a gusztustalan menza, így éheztem egész nap, plusz sok megaláztatás ért a "válogatós" étkezésem miatt. (Már akkor sem ettem húst, 1 éve pedig rátaláltam a növényi étkezésre, ami egy csoda.) A te korodban már antidepresszánsokon és nyugtatókon éltem, tartós hormonproblémák alakultak ki - azóta is tart, néha felhízok +20 kilókat, amit nem tudok épeszűen kezelni sajnos. Ilyenkor elvesztem az étvágyam is, nem bírok semmit sokáig a hasamban tartani, kalóriát számolok, fogyasztó tablettákat szedek, mindennap edzek, de legtöbbször nem is kell odafigyelni rá, olvad le rólam minden. Mindig is "gebe" voltam, sajnos izmot építeni nem bírok, ezért számomra ez az "ideális" és szép magamon. Undorodom magamtól hájasan, amire mások azt mondják, hogy "normális, átlagos, pont jó, ne fogyj le", az nekem még +10 kg. Valamennyire tudatosan kezelem ezt a betegséget, mert igyekszem azért egészséges maradni és nem célom 50 kg alá lemenni (170 cm vagyok). Tehát röviden úgy lettem az, hogy az emberek megutáltatták és elidegenítették tőlem a testem és az étel szeretetét. Nem azért csinálom, mert szeretem. Amint lesz pénzem, felfogadok egy személyi edzőt, ezt sokkal helyesebb útnak tartom. Remélem azóta már neked is rendbe jöttek a dolgaid, de bárki olvasná: kitartást, mindig van kiút!